Sziasztok, Manók! :)
Íme, meghoztam a 12. részt is, ezúttal időben! ;)
Nagyon szépen köszönöm a több, mint 2000 oldalmegjelenítést, a 21 rendszeres olvasót, és hogy facebookon ennyire aktívak vagytok, nagyon örülök a sok pozitív visszajelzésnek!
Ennél már csak akkor örülnék jobban, ha néha egy-egy megjegyzés is várna. Persze, nem szeretném erőltetni, szóval ha így esik jól, nekem mindegy, a fő, hogy vaygtok! :)
Jó olvasást!
Puszi: Pritty Pratty
A szobában Tamás a feleségének ütközött.
- Szívem, de jó, hogy jössz, pont téged kereslek! - állította meg Bogit a férje.
- Mondjad, Tamás! Ugye nincs baj? - rémült meg a nő.
- Itt járt Ádám.
- Az unokaöcséd Ádám? - döbbent meg Bogi.
- Ő. És nincsenek túl jó helyzetben. Segítenünk kell nekik. Tudod, Oroszország és Ukrajna nincsenek éppen barátságos viszonyban, Ádámék pedig közel laknak a határhoz. A nyár elején bezárták azt a középiskolát, ahová Ádám járt, pedig még csak most érettségizett volna.
- Nem múlt már el 19 is? - furcsálkodott Bogi.
- Évvesztes, meg különben is. Ott kicsit már az oktatási rendszer. Szóval bátyámban hirtelen felütötte fejét a hazafi, s szeretné, ha Ádám itt fejezné be a középiskolát.
- S mégis hol lakjon? Nálunk? De hiszen nekünk sincs saját lakásunk! Hogy tudnánk még őt is elhelyezni? Viktor mindig is túl heves természetű volt. Nem lesz ez így jó, Drágám...
- Semmi baj, Bogi, nyugodj meg! - Tamás finoman átkarolta feleségét, s az ágyra ültette. A nőn néha kiütköztek az elfolytott idegesség többszörösei. - Ilyesmiről szó sincs. Ádámnak saját lakása lenne bent, a városban, hiszen már nagykorúnak számít. Minket csak arra kérnek a szülők, hogy hetente-kéz
thetente nézzünk rá.
- Ezt talán meg tudom oldani. Mondjuk...szeptembertől újra tanítok - bizonytalanodott el a nő.
- Együtt ezzel is megbirkózunk - Tamás lágy csókot nyomott felesége homlokára.
- Remélem - sóhajtott fel a nő hitetlenül.
Annus és Zsófika érkeztek futva a szobába.
- Anya, Apa, gyertek vacsorázni! - sipították torkuk szakadtából.
- Megyünk, megyünk! - kapta fel Tamás mindkét kislányát egyszerre.
A vacsora jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy Boróka végig duzzogta az egészet.
Bogi nem értette a lány viselkedését. Azóta ilyen volt, hogy délben Norbi megérkezett. Próbált hát vele kedves lenni, de Boróka mindneki felé bevágta a hisztit.
"Egy óvodás sem így viselkedik már!" - gondolta Bogi.
Étkezés után a nő félrehívta Borót, hogy megtudakolja, mi is éppen a problémája.
- Várj egy percet, te lány! - kapott Boróka karja urán Bogi, mikor a lány mosogatás után szó nélkül próbált meglépni.
Boróka szenvedő arccal fordult meg.
- Mit szeretnél Bogi? Nagyon nem vagyok csevegős hangulatomban - horgasztotta le fejét a lány.
- Látom. És éppen ez a bajom. Mi a bajod, Boróka? Mióta Norbi megérkezett, mintha csak a szellemed garázdálkodna köztünk!
Boró mélyet sóhajtott.
- Bogi...mindössze fáradt vagyok, és izgulok a holnaputáni első mise miatt.
A lány remélte, hogy hazugsága meggyőző. Mióta itt van a plébánián, egyik hazugságot gyártja a másik után. Mostanra belejött.
- Nem kell félned, hiszen rengeteget készültél! - és tényleg. Még Bogi is elhitte, aki pedig gimiben folyamatosan átlátott a szitán, volt szó puskázásról, órai snapchat partikról, vagy akár mű-hasfájásokról.
"Ebből látszik, hogy profi vagyok" - gondolta elégedetten Boróka, mikor Bogi arcán felderengett valami együttérzés-féle.
- Ha nem baj, most szeretnék lefeküdni - játszott még rá fáradtságára a lány, és laposakat pislogott.
Boginak megesett a lányon a szíve.
- Menjél Boró, hogy holnap kipihenten tudj gyakorolni!
Boróka felvonta a szemöldökét. Nem pont erre a válaszra számított, de legalább elengedték a szobájába, különösebb magyarázkodás nélkül.
Gyorsan tusolt, miközben próbálta összegezni az aznapi "utálat-hadművelet" eredményét.
"Norbi mintha észre sem venné. Biztos nem vagyok elég hatékony, de úgy viselkedik, mintha a húga lennék! Úgy látszik, nem használ a tervem. De akkor hogyan tudnám megvédeni magam a támadásoktól? A szívem máris apró darabokban, mert ő már képes, és elfogadta, a helyzetet, miszerint...szerelmes vagyok Norbiba, de ez sosem fog összejönni. Nem állhatok az egyház útjába. Ki vagyok én, hogy megmondjam Norbinak az igazat? Igen, senki. Hagyni kell, hadd járja az útját. Biztosan oka van, hogy ezt választotta hivatásául. Mivel azonban ennek így semmi értelme nincs, lehetek vele ugyanolyan, mint a többiekkel."
Boróka okosnak képzelte magát, diadalmasan hagyta el a zuhanyt. Persze, ramatyul érezte magát a felfedezés miatt, miszerint szerelmes Norbiba, de úgy érezte, megoldást talált rá.
"De milyen megoldás ez? Működni fog hosszútávon?" - a lány gondterhelten vetődött az ágyára. Elővette a naplót, hátha abból erőt merít a holnapi naphoz. Hiszen a kis füzetecske eddig még mindig megnevettette vagy elgondolkodtatta.
- Szívem, de jó, hogy jössz, pont téged kereslek! - állította meg Bogit a férje.
- Mondjad, Tamás! Ugye nincs baj? - rémült meg a nő.
- Itt járt Ádám.
- Az unokaöcséd Ádám? - döbbent meg Bogi.
- Ő. És nincsenek túl jó helyzetben. Segítenünk kell nekik. Tudod, Oroszország és Ukrajna nincsenek éppen barátságos viszonyban, Ádámék pedig közel laknak a határhoz. A nyár elején bezárták azt a középiskolát, ahová Ádám járt, pedig még csak most érettségizett volna.
- Nem múlt már el 19 is? - furcsálkodott Bogi.
- Évvesztes, meg különben is. Ott kicsit már az oktatási rendszer. Szóval bátyámban hirtelen felütötte fejét a hazafi, s szeretné, ha Ádám itt fejezné be a középiskolát.
- S mégis hol lakjon? Nálunk? De hiszen nekünk sincs saját lakásunk! Hogy tudnánk még őt is elhelyezni? Viktor mindig is túl heves természetű volt. Nem lesz ez így jó, Drágám...
- Semmi baj, Bogi, nyugodj meg! - Tamás finoman átkarolta feleségét, s az ágyra ültette. A nőn néha kiütköztek az elfolytott idegesség többszörösei. - Ilyesmiről szó sincs. Ádámnak saját lakása lenne bent, a városban, hiszen már nagykorúnak számít. Minket csak arra kérnek a szülők, hogy hetente-kéz
thetente nézzünk rá.
- Ezt talán meg tudom oldani. Mondjuk...szeptembertől újra tanítok - bizonytalanodott el a nő.
- Együtt ezzel is megbirkózunk - Tamás lágy csókot nyomott felesége homlokára.
- Remélem - sóhajtott fel a nő hitetlenül.
Annus és Zsófika érkeztek futva a szobába.
- Anya, Apa, gyertek vacsorázni! - sipították torkuk szakadtából.
- Megyünk, megyünk! - kapta fel Tamás mindkét kislányát egyszerre.
A vacsora jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy Boróka végig duzzogta az egészet.
Bogi nem értette a lány viselkedését. Azóta ilyen volt, hogy délben Norbi megérkezett. Próbált hát vele kedves lenni, de Boróka mindneki felé bevágta a hisztit.
"Egy óvodás sem így viselkedik már!" - gondolta Bogi.
Étkezés után a nő félrehívta Borót, hogy megtudakolja, mi is éppen a problémája.
- Várj egy percet, te lány! - kapott Boróka karja urán Bogi, mikor a lány mosogatás után szó nélkül próbált meglépni.
Boróka szenvedő arccal fordult meg.
- Mit szeretnél Bogi? Nagyon nem vagyok csevegős hangulatomban - horgasztotta le fejét a lány.
- Látom. És éppen ez a bajom. Mi a bajod, Boróka? Mióta Norbi megérkezett, mintha csak a szellemed garázdálkodna köztünk!
Boró mélyet sóhajtott.
- Bogi...mindössze fáradt vagyok, és izgulok a holnaputáni első mise miatt.
A lány remélte, hogy hazugsága meggyőző. Mióta itt van a plébánián, egyik hazugságot gyártja a másik után. Mostanra belejött.
- Nem kell félned, hiszen rengeteget készültél! - és tényleg. Még Bogi is elhitte, aki pedig gimiben folyamatosan átlátott a szitán, volt szó puskázásról, órai snapchat partikról, vagy akár mű-hasfájásokról.
"Ebből látszik, hogy profi vagyok" - gondolta elégedetten Boróka, mikor Bogi arcán felderengett valami együttérzés-féle.
- Ha nem baj, most szeretnék lefeküdni - játszott még rá fáradtságára a lány, és laposakat pislogott.
Boginak megesett a lányon a szíve.
- Menjél Boró, hogy holnap kipihenten tudj gyakorolni!
Boróka felvonta a szemöldökét. Nem pont erre a válaszra számított, de legalább elengedték a szobájába, különösebb magyarázkodás nélkül.
Gyorsan tusolt, miközben próbálta összegezni az aznapi "utálat-hadművelet" eredményét.
"Norbi mintha észre sem venné. Biztos nem vagyok elég hatékony, de úgy viselkedik, mintha a húga lennék! Úgy látszik, nem használ a tervem. De akkor hogyan tudnám megvédeni magam a támadásoktól? A szívem máris apró darabokban, mert ő már képes, és elfogadta, a helyzetet, miszerint...szerelmes vagyok Norbiba, de ez sosem fog összejönni. Nem állhatok az egyház útjába. Ki vagyok én, hogy megmondjam Norbinak az igazat? Igen, senki. Hagyni kell, hadd járja az útját. Biztosan oka van, hogy ezt választotta hivatásául. Mivel azonban ennek így semmi értelme nincs, lehetek vele ugyanolyan, mint a többiekkel."
Boróka okosnak képzelte magát, diadalmasan hagyta el a zuhanyt. Persze, ramatyul érezte magát a felfedezés miatt, miszerint szerelmes Norbiba, de úgy érezte, megoldást talált rá.
"De milyen megoldás ez? Működni fog hosszútávon?" - a lány gondterhelten vetődött az ágyára. Elővette a naplót, hátha abból erőt merít a holnapi naphoz. Hiszen a kis füzetecske eddig még mindig megnevettette vagy elgondolkodtatta.
- Nahát, ezt nekem hoztad? - néztem megilletődötten a gyönyörű csokorra.
"Nem, te idióta! A római pápának!"
- Igen. Tetszik?
- Mi az hogy! Csodálatos! - arcomat a virágok közé temetve szagoltam bele a mennyei illatba. - Nagyon köszönöm!
- Remélem, nem fog elhervadni! Beletekertem egy darab vizes papír zsebkendőbe.
Zoli egy főnyeremény. Efelől kétségem sem volt többet.
Az úton udvarias, de abszolút élvezhető társalgás folyt, majd ahogy az egyetemhez értünk, s útjaink elváltak volna, Zoli zseniális kérdést tett fel nekem.
- Délutánra van két mozijegyem. Velem tartasz?
Azt sem tudtam, hova legyek örömömben! Zoli randizni hív! Úgy, hogy már semmi sem alakulhat rosszul, hiszen a Gabi-ügyet már lerendeztük. Ez az! Legszívesebben öklöztem volna a levegőbe, de ez persze nem visszafogott, sváb lányokhoz illő viselkedés, így csak kedvesen mosolyogtam.
- Az igazán jó lenne! Hánykor találkozunk?
- Négybe érted jövök. Oké?
- Persze. Itt legyek?
- Aha, azt megköszönöm. Nem biztos, hogy megtalálnálak ebben a nagy épületben.
A kötelező "Szia!-Szia!" után álomkórosan léptem be az egyetem kapuján. Egész nap nem tudtam koncentrálni, folyamatosan az új randi fantasztikus mivolta lebegett a szemem előtt.
8 órányi kínszenvedéssel később ugyanott vártam Zolira, ahol elváltak útjaink.
- Szia! - villantotta rám a már jól ismert, csábító mosolyát.
- Szia! - pislogtam szégyenlősen.
Megindultunk egymás mellett. Éreztem, hogy Zoli akár valamit mondani, csak nem meri. És persze igazam lett, ugyanis körülbelül 3 perccel később Zoli megszólalt.
- Kati...szerinted megoldható lenne egy randi Lacinak Gabival? - nézett fel rám kérdőn.
- Hááát... - hosszan elnyújtottam a szót, hogy minél később kelljen válaszolnom. - Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy hogyan tálaljuk az egészet Gabinak. Nem nagyon jön be neki Laci, de...talán ha azt mondjuk neki, hogy Laci remekül főz - Gabinak az ilyen pasik a gyengéi - na, akkor lehet, hogy elmegy. Lehet.
- Kérlek, próbáljuk meg! Lacinak ez nagyon sokat jelentene! Odavan a barátnődért!
Elgondolkodtam. Nekem miért nem tűnt fel eddig? Beszéltem már párszor Lacival, de eddig nem vettem észre, hogy gyengéd érzelmeket táplálna Gabi iránt. Persze, én sem lehetek zseni, de ez azért mégiscsak furcsa...
- Mi az hogy! Csodálatos! - arcomat a virágok közé temetve szagoltam bele a mennyei illatba. - Nagyon köszönöm!
- Remélem, nem fog elhervadni! Beletekertem egy darab vizes papír zsebkendőbe.
Zoli egy főnyeremény. Efelől kétségem sem volt többet.
Az úton udvarias, de abszolút élvezhető társalgás folyt, majd ahogy az egyetemhez értünk, s útjaink elváltak volna, Zoli zseniális kérdést tett fel nekem.
- Délutánra van két mozijegyem. Velem tartasz?
Azt sem tudtam, hova legyek örömömben! Zoli randizni hív! Úgy, hogy már semmi sem alakulhat rosszul, hiszen a Gabi-ügyet már lerendeztük. Ez az! Legszívesebben öklöztem volna a levegőbe, de ez persze nem visszafogott, sváb lányokhoz illő viselkedés, így csak kedvesen mosolyogtam.
- Az igazán jó lenne! Hánykor találkozunk?
- Négybe érted jövök. Oké?
- Persze. Itt legyek?
- Aha, azt megköszönöm. Nem biztos, hogy megtalálnálak ebben a nagy épületben.
A kötelező "Szia!-Szia!" után álomkórosan léptem be az egyetem kapuján. Egész nap nem tudtam koncentrálni, folyamatosan az új randi fantasztikus mivolta lebegett a szemem előtt.
8 órányi kínszenvedéssel később ugyanott vártam Zolira, ahol elváltak útjaink.
- Szia! - villantotta rám a már jól ismert, csábító mosolyát.
- Szia! - pislogtam szégyenlősen.
Megindultunk egymás mellett. Éreztem, hogy Zoli akár valamit mondani, csak nem meri. És persze igazam lett, ugyanis körülbelül 3 perccel később Zoli megszólalt.
- Kati...szerinted megoldható lenne egy randi Lacinak Gabival? - nézett fel rám kérdőn.
- Hááát... - hosszan elnyújtottam a szót, hogy minél később kelljen válaszolnom. - Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy hogyan tálaljuk az egészet Gabinak. Nem nagyon jön be neki Laci, de...talán ha azt mondjuk neki, hogy Laci remekül főz - Gabinak az ilyen pasik a gyengéi - na, akkor lehet, hogy elmegy. Lehet.
- Kérlek, próbáljuk meg! Lacinak ez nagyon sokat jelentene! Odavan a barátnődért!
Elgondolkodtam. Nekem miért nem tűnt fel eddig? Beszéltem már párszor Lacival, de eddig nem vettem észre, hogy gyengéd érzelmeket táplálna Gabi iránt. Persze, én sem lehetek zseni, de ez azért mégiscsak furcsa...
Boróka másnap reggel a naplóval a feje alatt ébredt.
"Jó ég! Észre sem vettem, mikor aludtam el! Nem emlékszem arra sem, miért volt olyan rossz kedvem tegnap, pedig volt, arra emlékszem... Na, egy pillanat!" - kapott a fejéhez a lány. "Itt van Norbi!"
- Basszus! - csúszott ki Boróka száján indulatosan a szó. - Nekem már sosem lesz jó napom, fél évig biztosan!
A keserűség úgy húzta össze a szövet, mint narancslé a tejet. Érezte, ahogy a reménytelenség végigkúszik a kislábujjától kezdve egyenesen a feje tetejéig.
"Így jó lesz, komolyan. Talán kibírom valahogy. Talán."
Reggel után Boróka a kottáival felszerelkezve átvonult a templomba. Mivel Norbi munkaideje hivatalosan csak tizedikétől, azaz holnaptól kezdődött, ma lement a reggel érkező családjával a strandra. ("Nagyszerű, legalább nyertem még egy fájdalommentes napot!" - gondolta Boróka.) Az atyák nagybevásárolni mentse a közeli szupermarket-egységbe, tehát viszonylagos alulnépesedés volt a plébánián. Ami nem volt egyenlő a csenddel, Annus és Zsófika miatt, így a templom mindenképpen jó választásnak bizonyult.
Szinte már-már törvényszerűen szólalt meg Boróka mobilja, ahogy belépett a templomba.
"Holnap el ne felejtsem lehalkítani! Az kéne még csak, hogy mise közben kezdjem csörögni!"
A lány elhúzta a zöld telefon piktogrammát, és a füléhez emelte a készüléket.
- Halló, Boróka vagyok! Te meg minden bizonnyal az idióta nővérem!
- Neked is szép napot, Boró! Tegnap este persze tojtál felvenni, pedig vagy nyolcszor hívtalak! - Verus dühösen károgott a telefonba.
- Bocsi, de elaludtam.
- Én pedig kétségek között vergődtem, vajon ki a remek papnövendék. De mivel ilyen nyugodt vagy, feltételezem, hogy nincs semmi brutális.
- Rosszul feltételezed.
- Nem mondod?
- De mondom.
- Ezt most meg kell emésztenem.
- Hidd el, még az én gyomromat is megfeküdte - sóhajtott Boró.
Hallgattak egy sort, majd ismét Boróka vette fel a beszélgetés fonalát. - Jöttök holnap a misére?
- Hát persze! Ki nem hagynánk! - vidult fel Verus.
- Nagy buli lesz. Én is és Norbi is be leszünk iktatva.
- Ó, szóval neve is van a szemezős srácnak!
- Verus, már tegnapelőtt is tudtuk, hogy Lepsényi Norbertnek hívják, de semmi gáz.
- Ja, tényleg.
"Verus már nem is lehetne sötétebb."
- Figyelj, most le kell tennem, muszáj gyakorolnom holnapra!
- Okés, akkor miben találkozunk! Puszi!
- Szia, Verus! - Boróka rosszkedvűen nyomta ki a telefont. Várt rá az egész délelőttös dögunalom, az orgona személyében.
"Jó ég! Észre sem vettem, mikor aludtam el! Nem emlékszem arra sem, miért volt olyan rossz kedvem tegnap, pedig volt, arra emlékszem... Na, egy pillanat!" - kapott a fejéhez a lány. "Itt van Norbi!"
- Basszus! - csúszott ki Boróka száján indulatosan a szó. - Nekem már sosem lesz jó napom, fél évig biztosan!
A keserűség úgy húzta össze a szövet, mint narancslé a tejet. Érezte, ahogy a reménytelenség végigkúszik a kislábujjától kezdve egyenesen a feje tetejéig.
"Így jó lesz, komolyan. Talán kibírom valahogy. Talán."
Reggel után Boróka a kottáival felszerelkezve átvonult a templomba. Mivel Norbi munkaideje hivatalosan csak tizedikétől, azaz holnaptól kezdődött, ma lement a reggel érkező családjával a strandra. ("Nagyszerű, legalább nyertem még egy fájdalommentes napot!" - gondolta Boróka.) Az atyák nagybevásárolni mentse a közeli szupermarket-egységbe, tehát viszonylagos alulnépesedés volt a plébánián. Ami nem volt egyenlő a csenddel, Annus és Zsófika miatt, így a templom mindenképpen jó választásnak bizonyult.
Szinte már-már törvényszerűen szólalt meg Boróka mobilja, ahogy belépett a templomba.
"Holnap el ne felejtsem lehalkítani! Az kéne még csak, hogy mise közben kezdjem csörögni!"
A lány elhúzta a zöld telefon piktogrammát, és a füléhez emelte a készüléket.
- Halló, Boróka vagyok! Te meg minden bizonnyal az idióta nővérem!
- Neked is szép napot, Boró! Tegnap este persze tojtál felvenni, pedig vagy nyolcszor hívtalak! - Verus dühösen károgott a telefonba.
- Bocsi, de elaludtam.
- Én pedig kétségek között vergődtem, vajon ki a remek papnövendék. De mivel ilyen nyugodt vagy, feltételezem, hogy nincs semmi brutális.
- Rosszul feltételezed.
- Nem mondod?
- De mondom.
- Ezt most meg kell emésztenem.
- Hidd el, még az én gyomromat is megfeküdte - sóhajtott Boró.
Hallgattak egy sort, majd ismét Boróka vette fel a beszélgetés fonalát. - Jöttök holnap a misére?
- Hát persze! Ki nem hagynánk! - vidult fel Verus.
- Nagy buli lesz. Én is és Norbi is be leszünk iktatva.
- Ó, szóval neve is van a szemezős srácnak!
- Verus, már tegnapelőtt is tudtuk, hogy Lepsényi Norbertnek hívják, de semmi gáz.
- Ja, tényleg.
"Verus már nem is lehetne sötétebb."
- Figyelj, most le kell tennem, muszáj gyakorolnom holnapra!
- Okés, akkor miben találkozunk! Puszi!
- Szia, Verus! - Boróka rosszkedvűen nyomta ki a telefont. Várt rá az egész délelőttös dögunalom, az orgona személyében.
Norbi a szüleivel és húgával állt sorba a strand kasszájánál. Andinak -
mint mindig - be sem állt a szája. Az ember azt hinné, hogy egy 18 éves
már nem viselkedik úgy, mintha bakfis lenne. Pedig de, pontosan úgy
viselkedik.
"Egész biztosan jól kijönnének Borókával" - gondolta Norbi. Különösebben nem zavarta már a lány jelenléte. Amikor megérkezett előző nap, azt hitte, meg fog bolondulni, de meglepően hamar megszokta az új helyzetet.
"Ebből is látszik, hogy Isten is papnak teremtett, meg sem hatnak már a lányok!" - büszkélkedett magában.
Andi még mindig beszélt.
-...és akkor, képzeld, Norbi nem fogod elhinni, de kiderült, hogy Réka szerelmes beléd. És te ezt hagytad ki, mikor elmentél abba a szemi-cuccba.
Nos, igen. Réka. Az első, és valószínűleg - remélhetőleg - az utolsó nő Norbi életében. Rettenetes balhék voltak abból a se veled, se nélküled kapcsolatból.
Végzős volt már Norbi, mikor a faluba költözött az akkor még csak 15 éves Réka és családja.
A katolikus ifiben mindneki legalább 4 éve tudta, hogy Norbiból pap lesz. Nem is volt barátnője, hiszen a lányok tiszteletben tartották a céljait, és nem akarta egyikük sem, hogy a fiú esetleg miatta adja fel a terveit.
De Réka ezt nem tudta. És mikor először jelent meg azona szeptemberi szombat estén a zalai falucska ifis hittanján, hirtelen mintha Norbi is elfelejtette volna, mik is a tervei.
Halálosan beleszerelmesedett a lányba. Mentek is a huzavonák rendesen, hiszen Réka nem utasította el a közeledést, viszont Norbi összes barátja próbálta figyelmeztetni, hogy a pár héttel ezelőttig biztosnak tűnő céljait ne nézze semmisnek.
Aztán jöttek persze a randik. Dúlt a szerelem. De aztán Réka úgy állított be áprilisban az egyik ilyen parkban történő séta előtt, hogy ő mégsem érzi késznek magát erre a kapcsolatra. Norbi rettenetesen összetört, a plébános pedig elintézte, hogy mégis felvegyék a Szemináriumba. A fiú barátai persze kinézték az ificsoportból Rékát, aki hamarosan koleszos lett, annyira zavarták a falubeli fiatalok pletykái és szurkálódásai.
- Norbi, figyelsz te rám egyáltalán? - csapkodta Andi bátyja karját.
- Persze, itt vagyok.
- Aha...mit is mondtam az előbb?
- Azt, hogy Réka mégis szerelmes belém. Jó, hogy most találja ki, négy év után. Most már gyakorlatilag olyan, mintha azt mondanánk, hogy megettem egy egész marhát, miközben vega vagyok, de ez csak azután jutott eszembe, hogy már az összes husi elfogyott.
Andin látszott, hogy elgondolkodi bátyja szavain.
- Biztos... - mondta aztán jól megfontoltan.
Végre sorra kerültek a pénztárnál.
A strand területére érve Norbi egy kicsit furcsán érezte magát. Ennyi nő, ráadásul mind bikiniben. Nem, egy cseppet sem volt szégyenlős, sem sőt, még az egészséges férfias tulajdonságok is megvoltak benne. Egyszerűen csak kikopott belőle a négy év Szeminárium alatt az, hogy jobban megnézzen egy-egy lányt, nőt, esetleg még zavarban is érezze magát a társaságukban.
Ezért is volt nehéz és egyben furcsa a Boróka-helyzet. Nem, a lány nem volt sem különösebben szép, sem csábító jelenség, a mosolya mégis megragadta az embert. Ez azonban - Norbi szerint - még korántsem az a helyzet volt, amiben aggódnia kellett volna.
Norbi édesapja óvatosan fia mellé oldalazott.
- Fiam...te...nem érzed kellemetlenül magad? - nagy nehezen, de sikerült megfogalmaznia mondanivalóját.
- Nem. Miért, Apa? - Norbi nem tartotta furcsának, hogy máshogy tud a nőkre nézni, mint a többi férfi. Különleges tulajdonságnak tartotta, mely csak a papoknak adatik meg.
- Hát. Hogy is mondjam. Itt ez a rengeteg nő. Sok közülük szép is. És te semmit sem érzel?
- Tudod, Apa, amikor kicsi voltam, traktoros akartam lenni.
- Tudom, Norbi - édesapja még most is felnevetett a kellemes emléken.
- Akkori énem el tudta volna viselni, ha nyáron a legnagyobb hőségben is dolgoznia kell, hiszen ez volt minden vágya, egy traktor, és persze egy föld, amit művelhet. Most pap szeretnék lenni. Ezért pedig szíves örömest elfogadom azt a kellemetlenséget, miszerint nem lehet feleségem.
Norbi büszke volt magára. Úgy érezte, tökéletesen magyarázta el édesapjának papi hivatástudatát.
Apa és fia összenéztek, s Norbi biztos is lett benne, hogy jól magyarázott.
Andi ugrált melléjük, legújabb divat szerinti fürdőruhában.
- Norbi, téged nem is zavar ez a sok alulöltözött nő? - pislogott kíváncsian bátyjára.
A két férfi egyszerre kacagott fel.
- Már megint mi rosszat mondtam? - tárta szét színpadiasan karját a lány, szemeit forgatva.
"Egész biztosan jól kijönnének Borókával" - gondolta Norbi. Különösebben nem zavarta már a lány jelenléte. Amikor megérkezett előző nap, azt hitte, meg fog bolondulni, de meglepően hamar megszokta az új helyzetet.
"Ebből is látszik, hogy Isten is papnak teremtett, meg sem hatnak már a lányok!" - büszkélkedett magában.
Andi még mindig beszélt.
-...és akkor, képzeld, Norbi nem fogod elhinni, de kiderült, hogy Réka szerelmes beléd. És te ezt hagytad ki, mikor elmentél abba a szemi-cuccba.
Nos, igen. Réka. Az első, és valószínűleg - remélhetőleg - az utolsó nő Norbi életében. Rettenetes balhék voltak abból a se veled, se nélküled kapcsolatból.
Végzős volt már Norbi, mikor a faluba költözött az akkor még csak 15 éves Réka és családja.
A katolikus ifiben mindneki legalább 4 éve tudta, hogy Norbiból pap lesz. Nem is volt barátnője, hiszen a lányok tiszteletben tartották a céljait, és nem akarta egyikük sem, hogy a fiú esetleg miatta adja fel a terveit.
De Réka ezt nem tudta. És mikor először jelent meg azona szeptemberi szombat estén a zalai falucska ifis hittanján, hirtelen mintha Norbi is elfelejtette volna, mik is a tervei.
Halálosan beleszerelmesedett a lányba. Mentek is a huzavonák rendesen, hiszen Réka nem utasította el a közeledést, viszont Norbi összes barátja próbálta figyelmeztetni, hogy a pár héttel ezelőttig biztosnak tűnő céljait ne nézze semmisnek.
Aztán jöttek persze a randik. Dúlt a szerelem. De aztán Réka úgy állított be áprilisban az egyik ilyen parkban történő séta előtt, hogy ő mégsem érzi késznek magát erre a kapcsolatra. Norbi rettenetesen összetört, a plébános pedig elintézte, hogy mégis felvegyék a Szemináriumba. A fiú barátai persze kinézték az ificsoportból Rékát, aki hamarosan koleszos lett, annyira zavarták a falubeli fiatalok pletykái és szurkálódásai.
- Norbi, figyelsz te rám egyáltalán? - csapkodta Andi bátyja karját.
- Persze, itt vagyok.
- Aha...mit is mondtam az előbb?
- Azt, hogy Réka mégis szerelmes belém. Jó, hogy most találja ki, négy év után. Most már gyakorlatilag olyan, mintha azt mondanánk, hogy megettem egy egész marhát, miközben vega vagyok, de ez csak azután jutott eszembe, hogy már az összes husi elfogyott.
Andin látszott, hogy elgondolkodi bátyja szavain.
- Biztos... - mondta aztán jól megfontoltan.
Végre sorra kerültek a pénztárnál.
A strand területére érve Norbi egy kicsit furcsán érezte magát. Ennyi nő, ráadásul mind bikiniben. Nem, egy cseppet sem volt szégyenlős, sem sőt, még az egészséges férfias tulajdonságok is megvoltak benne. Egyszerűen csak kikopott belőle a négy év Szeminárium alatt az, hogy jobban megnézzen egy-egy lányt, nőt, esetleg még zavarban is érezze magát a társaságukban.
Ezért is volt nehéz és egyben furcsa a Boróka-helyzet. Nem, a lány nem volt sem különösebben szép, sem csábító jelenség, a mosolya mégis megragadta az embert. Ez azonban - Norbi szerint - még korántsem az a helyzet volt, amiben aggódnia kellett volna.
Norbi édesapja óvatosan fia mellé oldalazott.
- Fiam...te...nem érzed kellemetlenül magad? - nagy nehezen, de sikerült megfogalmaznia mondanivalóját.
- Nem. Miért, Apa? - Norbi nem tartotta furcsának, hogy máshogy tud a nőkre nézni, mint a többi férfi. Különleges tulajdonságnak tartotta, mely csak a papoknak adatik meg.
- Hát. Hogy is mondjam. Itt ez a rengeteg nő. Sok közülük szép is. És te semmit sem érzel?
- Tudod, Apa, amikor kicsi voltam, traktoros akartam lenni.
- Tudom, Norbi - édesapja még most is felnevetett a kellemes emléken.
- Akkori énem el tudta volna viselni, ha nyáron a legnagyobb hőségben is dolgoznia kell, hiszen ez volt minden vágya, egy traktor, és persze egy föld, amit művelhet. Most pap szeretnék lenni. Ezért pedig szíves örömest elfogadom azt a kellemetlenséget, miszerint nem lehet feleségem.
Norbi büszke volt magára. Úgy érezte, tökéletesen magyarázta el édesapjának papi hivatástudatát.
Apa és fia összenéztek, s Norbi biztos is lett benne, hogy jól magyarázott.
Andi ugrált melléjük, legújabb divat szerinti fürdőruhában.
- Norbi, téged nem is zavar ez a sok alulöltözött nő? - pislogott kíváncsian bátyjára.
A két férfi egyszerre kacagott fel.
- Már megint mi rosszat mondtam? - tárta szét színpadiasan karját a lány, szemeit forgatva.
És akkor a kérdések.
1., Mi a véleményetek a Bogi-Tamás beszélgetésről, persze Ádám szempontból? :D
2., Tetszett a Norbis rész?
3., Szimpatikus nektek a Lepsényi-család? :))
4., Na, és Réka?
+ minden, amit meg szeretnétek velem osztani! ;)
Jövő vasárnap nem leszek itthon, de hétfőn mindenképpen jön az új rész! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése