16. Rész

Sziasztok, Manók! :)

Megérkezett a 16. rész is. 

Ahogy az előző részben láthattátok, a naplós részek dőlt betűvel lesznek, és az előző részekben is átváltok erre.

Valamint akkor mostantól csak két hetente lesznek részek, mert elkezdődik a (várva várt xD) iskola. 

Köszönöm szépen a majdnem 3500 oldalmegjelenítést, valamint a két díjat, amit ezen a héten kaptam.

Mindenkinek sok puszi, és kitartást a sulihoz: Pritty Pratty :)

Boróka mobilcsörgésre ébredt. A telefonja csöngése kezdett lassan az agyára menni: vagy erre kelt, vagy ezzel zavarták meg.
Ásítozva csapkodott az éjjeliszekrényen a mobilját keresve. Mikor végre a kezébe akadt, csodálkozva olvasta le a kijelzőről, hogy Andi hívja. Meg hogy már fél kilenc is elmúlt.
"Honnan van meg Andi a névjegyzékemben?"
- Halló? - szólt bele álomittasan a telefonba.
- Szia, Boróka, ezt nem fogod elhinni, zárkózz be, és Norbit is zárd be! - hadarta egy szuszra Andi nyugtalanul.
A lány mintha rugó lenne a belsejében, pattant fel, akár egy keljfeljancsi.
- Neked mi a bajod? - közbe hajgumi után tapogatózott, összekötötte a haját, és már állt is fel az ágyról, hogy ruhákat rángasson ki a fiókból.
- Az előbb Réka...szó szerint megtámadott! Próbáltam megütni, vagy valami, de sajna hat éve karatézik. Kicsavarta a csuklóm, és infókat követelt Norbiról!
Kis híja volt, hogy Boróka nem sikított fel.
- Ez őrült!
- Nekem mondod?
- Na, és? Mit mondtál neki? - Boró hisztérikus hangnemre kapcsolt.
- Próbáltam a legáltalánosabbakat. Leginkább azonban az érdekelte, hogy Norbi mikor jön haza.
- De akkor ő nem fog idejönni! - könnyebbült meg Boróka.
- Én félnék a csajtól a helyedben, de mindegy. Várható lesz néhány zártosztályra való megnyilvánulása, az tuti. Most mindenesetre azt mondta, engem békén hagy, nem lennék jó túsznak.
- Ez igazán kedves tőle - mormolta Boró.
- Ugye, milyen nagylelkű? - Andi hangja csöpögött a gúnytól.
- Nem mellesleg...hogy került a telefonomba a számod?
- Tegnap Verussal trollkodtunk. Akartam is mondani, hogy állíts be új jelszót. Ja, és várnak még meglepetések - titokzatoskodott Andi. - Mindenesetre - komolyodot el újra a hangja - legyetek nagyon óvatosak! Nem tudom, mire készül a csaj?
- Persze, figyelünk. Bár, nem hiszem, hogy idejönne.
- Sosem lehet tudni! Na, leteszem, megyek hazafelé, és mindjárt odaérek. - Hol voltál te ilyen korán? Én most keltem!
- Templomban.
- Ó - Boróka alaposan meglepődött. Ezt nem nézte volna ki a lányból. - Okés, menj csak! Jelentkezz, ha van valami!
- Úgy lesz! Szia!
- Szia, Andi!
Boró elgondolkodva dobta a telefont az ágyra. Andit alaposan félreismerte. A cicababa külső mögött mély érzésű lányt kezdett látni, ahogy néhány helyen megrepedt a máz.
Telefonálás közben teljesen felöltözött, még az elején, mikot azt hitte, nagy gáz van. Persze nem mondhatni, hogy nincs az, hiszen mostmár látszik, hogy Réka orvosi eset. De korántsincs akkora baj, hogy most azonnal, kivont karddal el kéne indulni a csatába. Előtte még simán megreggelizhet.
Mikor leért a konyhába, senkit sem tálat ott.
"Ezek szerint alaposan bealudtam hétfőhöz képest!" - huppant le az étkezőasztalhoz, ahol egy legyek elleni háló takarta a vajat, friss zsemlét, a fügelekvárt és a bögre tejet. Már csak ő nem evett.
De ezt nem tehette teljes nyugalomban - mert ó, miért is tehetné? - ugyanis Bogi érkezett nagy sebbel-lobbal, pennys szatyrokkal felszerelkezve.
- Bent voltam a városban - pakolt le lihegve. - Légyszíves, segíts bepakolni a hűtőbe, mert mindjárt érkezik a virágkötő! - kérte a lányt.
- Virágkötő? - Boróka szemöldökét felhúzva tett még egy kanál lekvárt a zsemléjére. Utána már ugrott is, hogy Boginak segítsen.
- Holnap esküvő lesz. Tudoood! - a nő úgy nézett a lányra, mintha gyengeelméjűnek magyarázna.
- Ezt merő véletlenségből elfelejtetted közölni - mérgelődött Boróka.
- Ajj, hülye vagyok. Pedig gitároznod is kéne!
- Minek?
Boró hobbi-szinten gitározott, mióta elkezdte a gimit, de mostmár vagy két hónapja nem volt a kezében hangszer.
- A menyasszony megszállott taizé-dal rajongó. Abból kéne párat a nászmise alatt játszani - dőlt sóhajtva a hűtőnek Bogi. - Tudom, jókor szólok, de azért valamennyit biztos tudsz alapból is, nem? - a nő tekintete reménykedve csillogott.
- Persze - sajnálta meg Boró. - De az nem biztos, hogy a menyasszony azokat szeretné hallani, amiket én tudok.
- Ez délután kiderül. Jönnek még néhány dolgot elintézni. Többek között ezt is.
- Szuper. Mit kell csinálnom délelőtt? - pakolt be a mosogatógépbe Boróka.
- Esetleg átmehetnél a virágkötővel a templomba, muszáj Annussal iskolatáskát vennünk! - csettintet vidáman Bogi, mint akinek remek ötlete támadt.
"Ez nem rossz. Addig sem kell Norbit néznem, miközben vérző szívvel veszem tudomásul, hogy sosem lesz az enyém."
- Jó ötlet - bólogatott hát Boróka beleeggyezően. - Mikor jön?
- Perceken belül itt lehet.
- És a többiek?
- Tamás elment egynapos továbbképzésre, az atyáék meg készülnek az esküvőre.
- Norbi?
- Akár hiszed, akár nem, a kislányokkal játszik!
- Pffff. Ezért jött? - kuncogott Boróka.
- Hát, nyáron még nem kell hittant tartani...
Csengettek.
- Ez már biztosan Eszter néni lesz!
- Jó ég, még fogat akartam mosni!
A két nő négyfelé szaladt.
- Valaki nyissa ki az ajtót!
Végül, ha nagy nehezen is, de Boróka és Eszter néni bemutatkoztak egymásnak, és nagy egyetértésben battyogtak át a templomba.
- A menyasszony nekem azt mondta, hogy a fehér virágok domináljanak, bár erre magamtól is rájöttem volna. Gondoltam, hogy nem tűzvörös csokrot szeretne az esküvőjén!
Eszter néni lepuffantotta a templom kövére a két láda virágot, majd szépen elmagyarázta Borókának, mit hogyan csavarjon, melyik szalaggal mit kössön.
Munka közben Boróka olyan érdekes információkat tudott meg, mint például Eszter néni kutyája lesántult, a macskája lekölykedzett, a férje és a fia pedig lerészegedve értek haza tegnap este.
"Eszter néni is mindjárt lecsinál valamit" - kuncogott Boróka.
Bő egy órával később lettek kész, amikor Boró már rosszul volt a virágportól.
Köhögve csodálták meg művüket, Eszter néni még belejavított néhány Boró-féle csokorba, majd visszamentek a plébániára.
A drága virágkötő néni összeszedte a fizuját, majd vígan slattyogott haza a "le"-ző családjához.
- Bogi, én gyakorolok egy kicsit, elég rég volt gitár a kezemben!
- Jaj, Boróka, figyelj csak! Szólnál Dodónak és Fruzsinak, hátha tudnak jönni ők is énekelni? Ma nem kell fáradniuk, de ha ráérnek, holnap vonszolják ide magukat! - kacsintott Bogi a lányra. - Csak mondd meg nekik, hogy mit kell énekelni!
- Rendben.
Boró teljesen felvillanyozódott az ötlettől, miszerint a barátnőivel énekelhet az esküvőn. Így már mindjárt más volt a helyzet!

Az esti mise után beállított a menyasszony és a vőlegény is. Mint ahogy később bemutatkoztak, a bolond jegyespár.
Meg kellett várni még valakit, aki még énekelni és gitározni fog, addig is remek traccsparti kezdett kialakulni a jelenlévők között.
Antal atya, Tamás és Zsolti, a vőlegény, vidáman merültek bele valami szekta kivesézésébe, a menyasszony pedig Borókát környékezte meg.
- Szia, Szekeres Lujza vagyok! - nyújtotta a lány felé a kezét.
- Orosz Boróka.
Lujzi álomszép nő volt, valahol a 25. éve táján. Barnászöld szemében csillogott az izgalom és a boldogság, ami mindannyiszor felvillant, ahányszor Zsoltira nézett.
Haja kis kontyba volt csavarva, de Boróka lelki szemei előtt már látta, hogy fog holnap délután kinézni: mint egy fehér ruhás tündérkirálynő.
"Jól van, kicsit sok mesét olvastam kiskoromban."
Onnan látszott, Lujzi mennyire izgul, hogy a nyakláncán lévő kis medált pörgette, megállás nélkül.
- Milyen érzés mindjárt férjhez menni? - kíváncsiskodott Boróka.
- Olyan jó! - sóhajtott Lujzi, kezét úgy csapva össze, akár egy kisgyermek, ha csokit kap. - Viszont egy kicsit izgulok - pörgette meg újból öntudatlanul a nyakláncát.
- Vettem észre! - nevetett Boró, miközben elhúzta Lujzi kezét a nyakától, mielőtt újabbat pördíthetett volna a kis medálon.
- Sziasztok! Megjöttem!
- Jé, a volt hittantanárom! - döbbent meg Boróka, mikor a többiekkel együtt megfordult, hogy az érkezőt üdvözölje.
- Vera néni! Csókolom! - integetett Boró  vidáman, mint egy eszelős.
- Boróka! Nahát! Te hogy kerülsz ide?
- Nem, Vera néni hogy kerül ide?
A nő gyorsan köszönt mindenkinek, majd Boróval kezdett beszélgetni.
- Lujziék nyaralója a szomszédunkban van. Télen mi szoktunk figyelni a házra. Most pedig gitározni fogunk! Nem is gondoltam, hogy te leszel a partnerem! Mesélj, mi járatban errefelé?
Boróka egy szusszantással fogott bele a mesélésbe, Vera néni pedig néhány "Ó!"-t, "Jó ég!"-et, "Nahát!"-ot és "De furcsa!"-t közbeszúrva hallgatta.
Vera néni annak ellenére, hogy még az oviban tanította Borókát, most sem volt több 35-nél. Mindemellett nem is tartotta rosszul magát, így simán belepasszolt Lujzi és Boróka társaságába.
- Na, mi átmegyünk megbeszélni még néhány dolgot az irodába! - mondta Antal atya, Zsoltival elindulva. - Gyakoroljatok halkan, ne zavarjatok minket!
Tamás kinyitotta a templomot.
- Olyan hülye vagyok! Boróka, miért nem szóltál, hogy ne zárjak be mise után?
A felszólított csak lazán vállat vont, majd Lujzi után ő is belépett a kellemesen hűvös épületbe.
Miután Boróka és Vera néni behangoltak, Lujzi vidáman kapta élő a táskájából a "kék könyvet", amiben leginkább katolikus ifjúsági dalok kaptak helyet.
- És? Melyikre gondoltál? - csapta le Tamás a felé nyújtott könyvet az orgona kottatartójára.
Lujzi elmagyarázta, melyik dalt szeretné Allelujára, és melyiket áldozáshoz. Tamás pillanatokon belül rögtönzött egy-egy kíséretet mindkét dalhoz, és már játszott is.
- Ti nem szálltok be? - intett Borónak és Vera néninek, akik gitárral a kezükben álltak be mögé, hogy lássák a kottát.
Párszor eljátszották már, mikor Lujzi a fülét hegyezve állította meg a társaságot.
- Mi ez a ricsaly? - ráncolta össze a homlokát.
- Á, ez csak a Borfeszt, amit a strand előtt tartanak. Nyáron három héten keresztül hallgathatja minden este az összes helyi és környékbeli lakos. Meg lehet szokni - legyintett Boróka.
- Ugye ez az izé holnap nem fog szólni? - rémült meg a menyasszony.
- Reméljük a legjobbakat - tárta szét a karját Vera néni.
Lujzi arcán ördögi mosoly terült szét.
- Hát, minden barátnőm hozza a fiúját... Legfeljebb elküldöm őket, hogy babrálják meg a hangosítást.
- Ügyes gondolat! A mi esküvőnkön végig egy kutya ugatott - nevetett Vera néni. - Persze a helyszínen senkinek nem tűnt fel, mindenki az esküvővel volt elfoglalva, meg azzal, hogy tokeletesen megható legyen minden, de a felvételt visszanézve sírva nevettünk a férjemmel.
Vera néni sztoriján mindenki jót derült, majd Tamás felszólítására még párszor eljátszották a darabokat.
- Ez így egész szép lesz! - virult Lujzi. - A barátnőim is jönnek majd énekelni, ők ismerik ezeket, szóval majd felküldöm őket. De ha tudtok olyanokat, akiknek jó hangjuk van, és szívesen énekelnének, azokat is szeretettel várom!
- Nekem Tamás felesége szólt, hogy hívjam a barátnőimet.
- Remek - nyugtázta Lujzi.
Tamás még eljátszotta a különböző be - és kivonulási zenéket, zsoltárokat. - És légyszíves, Lujzi, ne rohanjatok, mert a legtöbben ott rontják el, hogy négy másodperc alatt beszaladnak az oltárig.
- Ó, ne aggódjatok, akkor én majd letört menyasszony leszek - legyintett nagyvonalúan Lujzi - és szépen lassan vánszorgok be.
Tamás még lapozott páran, majd nevetve tette félre a kottáját.
- Ki volt az a remek humorú kötet-összeállító, aki a nászmise után rögtön a gyászmisét rakta be?
- Végülis, gyászoljuk a fiatalságunkat - vont vállat Lujzi, miközben kuncogott.
- Holnap hányra jöjjünk? - kérdezte Vera néni.
- Én fél ötkor nyitom a templomot.
- Oké, akkor fél óra én is itt leszek.
- Vera, neked van kottád? - kérdezte Lujzi, miközben kifelé indultak.
- Igen, otthon nekem is megvan ez a könyv.
- Szuper. Nekünk viszont nincs. Úgyhogy, Lujzi, ha még tudsz várni néhány percet, lefénymásolom a kottákat.
- Nyugodtan. Úgyis meg kell várnom Zsoltit.
Vera néni az utcán levált tőlük, így hármasban lépkedtek le a kertbe vezető kocsibejárón.
Az ajtóval szemben lévő telitömött biciklitárolónál azonban meghökkenve álltak meg.
- Hát ez meg mi? Az oroszok kerékpáron támadnak? - vonta össze a szemöldökét Boróka.
- Fogalmam sincs. Menjünk be, és kiderül - indítványozta Tamás.
Így is lett. Alig léptek be, máris három idegen emberbe ütköztek egyszerre.
- Hát itt meg mi folyik? - nézett körül újra Boróka.
- Az irodában mindenre fény derül! - immitált hókuszpókuszokat Tamás, és kinyitotta a két nő előtt az ajtót.
Odabent Antal atya és Zsolti tanácskoztak.
Miközben Tamás lefénymásolta a kottákat, kiderült, hogy 20 fős biciklis zarándoklat érkezett erre az éjszakára a Szent László plébániára. Csak holnap délig maradnak, de az is bőven elég lesz - Antal atya szerint. Boróka pedig tökéletesen egyetértett vele.
Norbi jelent meg az ajtóban, a lánynak pedig nagyot dobbant a szíve.
- Tóni, mikor tudsz jönni megáldani a vacsorát?
- Egy pillanat. Még gyorsan befejezem - intett Zsolti és Lujzi felé, aki időközben letelepedett vőlegénye mellé. - István nem tudja megáldani?
- A zarándokok téged is meg akarnak várni.
Antal atya nagyot fújt.
- Tíz perc.
"Hosszú este elé nézünk" - sandított Boróka Norbi után, aki minden bizonnyal az étkezőbe indult, megvinni a jó hírt: tíz perc múlva vacsora.