Sziasztok, Manók!
Sajnos az iskola miatt nem nagyon van energiám a blogra. Reméltem, hogy nem így lesz, de szomorú, hogy mégis. :/
Nem ígérek semmit, de próbálkozom. Megvan vagy öt rész, csak az a baj, hogy füzetben, kézírással.
Szóval, amint lesz valami fejlemény, azonnal kiírom. Legkésőbb az őszi szünetben lesz rész, ezt megígérhetem! :)
Köszönöm, ha így is mellettem és a blog mellett maradtok!
Mindenkit puszil: Pritty Pratty :)
16. Rész
Sziasztok, Manók! :)
Megérkezett a 16. rész is.
Ahogy az előző részben láthattátok, a naplós részek dőlt betűvel lesznek, és az előző részekben is átváltok erre.
Valamint akkor mostantól csak két hetente lesznek részek, mert elkezdődik a (várva várt xD) iskola.
Köszönöm szépen a majdnem 3500 oldalmegjelenítést, valamint a két díjat, amit ezen a héten kaptam.
Mindenkinek sok puszi, és kitartást a sulihoz: Pritty Pratty :)
Boróka mobilcsörgésre ébredt. A telefonja csöngése kezdett lassan az agyára menni: vagy erre kelt, vagy ezzel zavarták meg.
Ásítozva csapkodott az éjjeliszekrényen a mobilját keresve. Mikor végre a kezébe akadt, csodálkozva olvasta le a kijelzőről, hogy Andi hívja. Meg hogy már fél kilenc is elmúlt.
"Honnan van meg Andi a névjegyzékemben?"
- Halló? - szólt bele álomittasan a telefonba.
- Szia, Boróka, ezt nem fogod elhinni, zárkózz be, és Norbit is zárd be! - hadarta egy szuszra Andi nyugtalanul.
A lány mintha rugó lenne a belsejében, pattant fel, akár egy keljfeljancsi.
- Neked mi a bajod? - közbe hajgumi után tapogatózott, összekötötte a haját, és már állt is fel az ágyról, hogy ruhákat rángasson ki a fiókból.
- Az előbb Réka...szó szerint megtámadott! Próbáltam megütni, vagy valami, de sajna hat éve karatézik. Kicsavarta a csuklóm, és infókat követelt Norbiról!
Kis híja volt, hogy Boróka nem sikított fel.
- Ez őrült!
- Nekem mondod?
- Na, és? Mit mondtál neki? - Boró hisztérikus hangnemre kapcsolt.
- Próbáltam a legáltalánosabbakat. Leginkább azonban az érdekelte, hogy Norbi mikor jön haza.
- De akkor ő nem fog idejönni! - könnyebbült meg Boróka.
- Én félnék a csajtól a helyedben, de mindegy. Várható lesz néhány zártosztályra való megnyilvánulása, az tuti. Most mindenesetre azt mondta, engem békén hagy, nem lennék jó túsznak.
- Ez igazán kedves tőle - mormolta Boró.
- Ugye, milyen nagylelkű? - Andi hangja csöpögött a gúnytól.
- Nem mellesleg...hogy került a telefonomba a számod?
- Tegnap Verussal trollkodtunk. Akartam is mondani, hogy állíts be új jelszót. Ja, és várnak még meglepetések - titokzatoskodott Andi. - Mindenesetre - komolyodot el újra a hangja - legyetek nagyon óvatosak! Nem tudom, mire készül a csaj?
- Persze, figyelünk. Bár, nem hiszem, hogy idejönne.
- Sosem lehet tudni! Na, leteszem, megyek hazafelé, és mindjárt odaérek. - Hol voltál te ilyen korán? Én most keltem!
- Templomban.
- Ó - Boróka alaposan meglepődött. Ezt nem nézte volna ki a lányból. - Okés, menj csak! Jelentkezz, ha van valami!
- Úgy lesz! Szia!
- Szia, Andi!
Boró elgondolkodva dobta a telefont az ágyra. Andit alaposan félreismerte. A cicababa külső mögött mély érzésű lányt kezdett látni, ahogy néhány helyen megrepedt a máz.
Telefonálás közben teljesen felöltözött, még az elején, mikot azt hitte, nagy gáz van. Persze nem mondhatni, hogy nincs az, hiszen mostmár látszik, hogy Réka orvosi eset. De korántsincs akkora baj, hogy most azonnal, kivont karddal el kéne indulni a csatába. Előtte még simán megreggelizhet.
Mikor leért a konyhába, senkit sem tálat ott.
"Ezek szerint alaposan bealudtam hétfőhöz képest!" - huppant le az étkezőasztalhoz, ahol egy legyek elleni háló takarta a vajat, friss zsemlét, a fügelekvárt és a bögre tejet. Már csak ő nem evett.
De ezt nem tehette teljes nyugalomban - mert ó, miért is tehetné? - ugyanis Bogi érkezett nagy sebbel-lobbal, pennys szatyrokkal felszerelkezve.
- Bent voltam a városban - pakolt le lihegve. - Légyszíves, segíts bepakolni a hűtőbe, mert mindjárt érkezik a virágkötő! - kérte a lányt.
- Virágkötő? - Boróka szemöldökét felhúzva tett még egy kanál lekvárt a zsemléjére. Utána már ugrott is, hogy Boginak segítsen.
- Holnap esküvő lesz. Tudoood! - a nő úgy nézett a lányra, mintha gyengeelméjűnek magyarázna.
- Ezt merő véletlenségből elfelejtetted közölni - mérgelődött Boróka.
- Ajj, hülye vagyok. Pedig gitároznod is kéne!
- Minek?
Boró hobbi-szinten gitározott, mióta elkezdte a gimit, de mostmár vagy két hónapja nem volt a kezében hangszer.
- A menyasszony megszállott taizé-dal rajongó. Abból kéne párat a nászmise alatt játszani - dőlt sóhajtva a hűtőnek Bogi. - Tudom, jókor szólok, de azért valamennyit biztos tudsz alapból is, nem? - a nő tekintete reménykedve csillogott.
- Persze - sajnálta meg Boró. - De az nem biztos, hogy a menyasszony azokat szeretné hallani, amiket én tudok.
- Ez délután kiderül. Jönnek még néhány dolgot elintézni. Többek között ezt is.
- Szuper. Mit kell csinálnom délelőtt? - pakolt be a mosogatógépbe Boróka.
- Esetleg átmehetnél a virágkötővel a templomba, muszáj Annussal iskolatáskát vennünk! - csettintet vidáman Bogi, mint akinek remek ötlete támadt.
"Ez nem rossz. Addig sem kell Norbit néznem, miközben vérző szívvel veszem tudomásul, hogy sosem lesz az enyém."
- Jó ötlet - bólogatott hát Boróka beleeggyezően. - Mikor jön?
- Perceken belül itt lehet.
- És a többiek?
- Tamás elment egynapos továbbképzésre, az atyáék meg készülnek az esküvőre.
- Norbi?
- Akár hiszed, akár nem, a kislányokkal játszik!
- Pffff. Ezért jött? - kuncogott Boróka.
- Hát, nyáron még nem kell hittant tartani...
Csengettek.
- Ez már biztosan Eszter néni lesz!
- Jó ég, még fogat akartam mosni!
A két nő négyfelé szaladt.
- Valaki nyissa ki az ajtót!
Végül, ha nagy nehezen is, de Boróka és Eszter néni bemutatkoztak egymásnak, és nagy egyetértésben battyogtak át a templomba.
- A menyasszony nekem azt mondta, hogy a fehér virágok domináljanak, bár erre magamtól is rájöttem volna. Gondoltam, hogy nem tűzvörös csokrot szeretne az esküvőjén!
Eszter néni lepuffantotta a templom kövére a két láda virágot, majd szépen elmagyarázta Borókának, mit hogyan csavarjon, melyik szalaggal mit kössön.
Munka közben Boróka olyan érdekes információkat tudott meg, mint például Eszter néni kutyája lesántult, a macskája lekölykedzett, a férje és a fia pedig lerészegedve értek haza tegnap este.
"Eszter néni is mindjárt lecsinál valamit" - kuncogott Boróka.
Bő egy órával később lettek kész, amikor Boró már rosszul volt a virágportól.
Köhögve csodálták meg művüket, Eszter néni még belejavított néhány Boró-féle csokorba, majd visszamentek a plébániára.
A drága virágkötő néni összeszedte a fizuját, majd vígan slattyogott haza a "le"-ző családjához.
- Bogi, én gyakorolok egy kicsit, elég rég volt gitár a kezemben!
- Jaj, Boróka, figyelj csak! Szólnál Dodónak és Fruzsinak, hátha tudnak jönni ők is énekelni? Ma nem kell fáradniuk, de ha ráérnek, holnap vonszolják ide magukat! - kacsintott Bogi a lányra. - Csak mondd meg nekik, hogy mit kell énekelni!
- Rendben.
Boró teljesen felvillanyozódott az ötlettől, miszerint a barátnőivel énekelhet az esküvőn. Így már mindjárt más volt a helyzet!
Ásítozva csapkodott az éjjeliszekrényen a mobilját keresve. Mikor végre a kezébe akadt, csodálkozva olvasta le a kijelzőről, hogy Andi hívja. Meg hogy már fél kilenc is elmúlt.
"Honnan van meg Andi a névjegyzékemben?"
- Halló? - szólt bele álomittasan a telefonba.
- Szia, Boróka, ezt nem fogod elhinni, zárkózz be, és Norbit is zárd be! - hadarta egy szuszra Andi nyugtalanul.
A lány mintha rugó lenne a belsejében, pattant fel, akár egy keljfeljancsi.
- Neked mi a bajod? - közbe hajgumi után tapogatózott, összekötötte a haját, és már állt is fel az ágyról, hogy ruhákat rángasson ki a fiókból.
- Az előbb Réka...szó szerint megtámadott! Próbáltam megütni, vagy valami, de sajna hat éve karatézik. Kicsavarta a csuklóm, és infókat követelt Norbiról!
Kis híja volt, hogy Boróka nem sikított fel.
- Ez őrült!
- Nekem mondod?
- Na, és? Mit mondtál neki? - Boró hisztérikus hangnemre kapcsolt.
- Próbáltam a legáltalánosabbakat. Leginkább azonban az érdekelte, hogy Norbi mikor jön haza.
- De akkor ő nem fog idejönni! - könnyebbült meg Boróka.
- Én félnék a csajtól a helyedben, de mindegy. Várható lesz néhány zártosztályra való megnyilvánulása, az tuti. Most mindenesetre azt mondta, engem békén hagy, nem lennék jó túsznak.
- Ez igazán kedves tőle - mormolta Boró.
- Ugye, milyen nagylelkű? - Andi hangja csöpögött a gúnytól.
- Nem mellesleg...hogy került a telefonomba a számod?
- Tegnap Verussal trollkodtunk. Akartam is mondani, hogy állíts be új jelszót. Ja, és várnak még meglepetések - titokzatoskodott Andi. - Mindenesetre - komolyodot el újra a hangja - legyetek nagyon óvatosak! Nem tudom, mire készül a csaj?
- Persze, figyelünk. Bár, nem hiszem, hogy idejönne.
- Sosem lehet tudni! Na, leteszem, megyek hazafelé, és mindjárt odaérek. - Hol voltál te ilyen korán? Én most keltem!
- Templomban.
- Ó - Boróka alaposan meglepődött. Ezt nem nézte volna ki a lányból. - Okés, menj csak! Jelentkezz, ha van valami!
- Úgy lesz! Szia!
- Szia, Andi!
Boró elgondolkodva dobta a telefont az ágyra. Andit alaposan félreismerte. A cicababa külső mögött mély érzésű lányt kezdett látni, ahogy néhány helyen megrepedt a máz.
Telefonálás közben teljesen felöltözött, még az elején, mikot azt hitte, nagy gáz van. Persze nem mondhatni, hogy nincs az, hiszen mostmár látszik, hogy Réka orvosi eset. De korántsincs akkora baj, hogy most azonnal, kivont karddal el kéne indulni a csatába. Előtte még simán megreggelizhet.
Mikor leért a konyhába, senkit sem tálat ott.
"Ezek szerint alaposan bealudtam hétfőhöz képest!" - huppant le az étkezőasztalhoz, ahol egy legyek elleni háló takarta a vajat, friss zsemlét, a fügelekvárt és a bögre tejet. Már csak ő nem evett.
De ezt nem tehette teljes nyugalomban - mert ó, miért is tehetné? - ugyanis Bogi érkezett nagy sebbel-lobbal, pennys szatyrokkal felszerelkezve.
- Bent voltam a városban - pakolt le lihegve. - Légyszíves, segíts bepakolni a hűtőbe, mert mindjárt érkezik a virágkötő! - kérte a lányt.
- Virágkötő? - Boróka szemöldökét felhúzva tett még egy kanál lekvárt a zsemléjére. Utána már ugrott is, hogy Boginak segítsen.
- Holnap esküvő lesz. Tudoood! - a nő úgy nézett a lányra, mintha gyengeelméjűnek magyarázna.
- Ezt merő véletlenségből elfelejtetted közölni - mérgelődött Boróka.
- Ajj, hülye vagyok. Pedig gitároznod is kéne!
- Minek?
Boró hobbi-szinten gitározott, mióta elkezdte a gimit, de mostmár vagy két hónapja nem volt a kezében hangszer.
- A menyasszony megszállott taizé-dal rajongó. Abból kéne párat a nászmise alatt játszani - dőlt sóhajtva a hűtőnek Bogi. - Tudom, jókor szólok, de azért valamennyit biztos tudsz alapból is, nem? - a nő tekintete reménykedve csillogott.
- Persze - sajnálta meg Boró. - De az nem biztos, hogy a menyasszony azokat szeretné hallani, amiket én tudok.
- Ez délután kiderül. Jönnek még néhány dolgot elintézni. Többek között ezt is.
- Szuper. Mit kell csinálnom délelőtt? - pakolt be a mosogatógépbe Boróka.
- Esetleg átmehetnél a virágkötővel a templomba, muszáj Annussal iskolatáskát vennünk! - csettintet vidáman Bogi, mint akinek remek ötlete támadt.
"Ez nem rossz. Addig sem kell Norbit néznem, miközben vérző szívvel veszem tudomásul, hogy sosem lesz az enyém."
- Jó ötlet - bólogatott hát Boróka beleeggyezően. - Mikor jön?
- Perceken belül itt lehet.
- És a többiek?
- Tamás elment egynapos továbbképzésre, az atyáék meg készülnek az esküvőre.
- Norbi?
- Akár hiszed, akár nem, a kislányokkal játszik!
- Pffff. Ezért jött? - kuncogott Boróka.
- Hát, nyáron még nem kell hittant tartani...
Csengettek.
- Ez már biztosan Eszter néni lesz!
- Jó ég, még fogat akartam mosni!
A két nő négyfelé szaladt.
- Valaki nyissa ki az ajtót!
Végül, ha nagy nehezen is, de Boróka és Eszter néni bemutatkoztak egymásnak, és nagy egyetértésben battyogtak át a templomba.
- A menyasszony nekem azt mondta, hogy a fehér virágok domináljanak, bár erre magamtól is rájöttem volna. Gondoltam, hogy nem tűzvörös csokrot szeretne az esküvőjén!
Eszter néni lepuffantotta a templom kövére a két láda virágot, majd szépen elmagyarázta Borókának, mit hogyan csavarjon, melyik szalaggal mit kössön.
Munka közben Boróka olyan érdekes információkat tudott meg, mint például Eszter néni kutyája lesántult, a macskája lekölykedzett, a férje és a fia pedig lerészegedve értek haza tegnap este.
"Eszter néni is mindjárt lecsinál valamit" - kuncogott Boróka.
Bő egy órával később lettek kész, amikor Boró már rosszul volt a virágportól.
Köhögve csodálták meg művüket, Eszter néni még belejavított néhány Boró-féle csokorba, majd visszamentek a plébániára.
A drága virágkötő néni összeszedte a fizuját, majd vígan slattyogott haza a "le"-ző családjához.
- Bogi, én gyakorolok egy kicsit, elég rég volt gitár a kezemben!
- Jaj, Boróka, figyelj csak! Szólnál Dodónak és Fruzsinak, hátha tudnak jönni ők is énekelni? Ma nem kell fáradniuk, de ha ráérnek, holnap vonszolják ide magukat! - kacsintott Bogi a lányra. - Csak mondd meg nekik, hogy mit kell énekelni!
- Rendben.
Boró teljesen felvillanyozódott az ötlettől, miszerint a barátnőivel énekelhet az esküvőn. Így már mindjárt más volt a helyzet!
Az esti mise után beállított a menyasszony és a vőlegény is. Mint ahogy később bemutatkoztak, a bolond jegyespár.
Meg kellett várni még valakit, aki még énekelni és gitározni fog, addig is remek traccsparti kezdett kialakulni a jelenlévők között.
Antal atya, Tamás és Zsolti, a vőlegény, vidáman merültek bele valami szekta kivesézésébe, a menyasszony pedig Borókát környékezte meg.
- Szia, Szekeres Lujza vagyok! - nyújtotta a lány felé a kezét.
- Orosz Boróka.
Lujzi álomszép nő volt, valahol a 25. éve táján. Barnászöld szemében csillogott az izgalom és a boldogság, ami mindannyiszor felvillant, ahányszor Zsoltira nézett.
Haja kis kontyba volt csavarva, de Boróka lelki szemei előtt már látta, hogy fog holnap délután kinézni: mint egy fehér ruhás tündérkirálynő.
"Jól van, kicsit sok mesét olvastam kiskoromban."
Onnan látszott, Lujzi mennyire izgul, hogy a nyakláncán lévő kis medált pörgette, megállás nélkül.
- Milyen érzés mindjárt férjhez menni? - kíváncsiskodott Boróka.
- Olyan jó! - sóhajtott Lujzi, kezét úgy csapva össze, akár egy kisgyermek, ha csokit kap. - Viszont egy kicsit izgulok - pörgette meg újból öntudatlanul a nyakláncát.
- Vettem észre! - nevetett Boró, miközben elhúzta Lujzi kezét a nyakától, mielőtt újabbat pördíthetett volna a kis medálon.
- Sziasztok! Megjöttem!
- Jé, a volt hittantanárom! - döbbent meg Boróka, mikor a többiekkel együtt megfordult, hogy az érkezőt üdvözölje.
- Vera néni! Csókolom! - integetett Boró vidáman, mint egy eszelős.
- Boróka! Nahát! Te hogy kerülsz ide?
- Nem, Vera néni hogy kerül ide?
A nő gyorsan köszönt mindenkinek, majd Boróval kezdett beszélgetni.
- Lujziék nyaralója a szomszédunkban van. Télen mi szoktunk figyelni a házra. Most pedig gitározni fogunk! Nem is gondoltam, hogy te leszel a partnerem! Mesélj, mi járatban errefelé?
Boróka egy szusszantással fogott bele a mesélésbe, Vera néni pedig néhány "Ó!"-t, "Jó ég!"-et, "Nahát!"-ot és "De furcsa!"-t közbeszúrva hallgatta.
Vera néni annak ellenére, hogy még az oviban tanította Borókát, most sem volt több 35-nél. Mindemellett nem is tartotta rosszul magát, így simán belepasszolt Lujzi és Boróka társaságába.
- Na, mi átmegyünk megbeszélni még néhány dolgot az irodába! - mondta Antal atya, Zsoltival elindulva. - Gyakoroljatok halkan, ne zavarjatok minket!
Tamás kinyitotta a templomot.
- Olyan hülye vagyok! Boróka, miért nem szóltál, hogy ne zárjak be mise után?
A felszólított csak lazán vállat vont, majd Lujzi után ő is belépett a kellemesen hűvös épületbe.
Miután Boróka és Vera néni behangoltak, Lujzi vidáman kapta élő a táskájából a "kék könyvet", amiben leginkább katolikus ifjúsági dalok kaptak helyet.
- És? Melyikre gondoltál? - csapta le Tamás a felé nyújtott könyvet az orgona kottatartójára.
Lujzi elmagyarázta, melyik dalt szeretné Allelujára, és melyiket áldozáshoz. Tamás pillanatokon belül rögtönzött egy-egy kíséretet mindkét dalhoz, és már játszott is.
- Ti nem szálltok be? - intett Borónak és Vera néninek, akik gitárral a kezükben álltak be mögé, hogy lássák a kottát.
Párszor eljátszották már, mikor Lujzi a fülét hegyezve állította meg a társaságot.
- Mi ez a ricsaly? - ráncolta össze a homlokát.
- Á, ez csak a Borfeszt, amit a strand előtt tartanak. Nyáron három héten keresztül hallgathatja minden este az összes helyi és környékbeli lakos. Meg lehet szokni - legyintett Boróka.
- Ugye ez az izé holnap nem fog szólni? - rémült meg a menyasszony.
- Reméljük a legjobbakat - tárta szét a karját Vera néni.
Lujzi arcán ördögi mosoly terült szét.
- Hát, minden barátnőm hozza a fiúját... Legfeljebb elküldöm őket, hogy babrálják meg a hangosítást.
- Ügyes gondolat! A mi esküvőnkön végig egy kutya ugatott - nevetett Vera néni. - Persze a helyszínen senkinek nem tűnt fel, mindenki az esküvővel volt elfoglalva, meg azzal, hogy tokeletesen megható legyen minden, de a felvételt visszanézve sírva nevettünk a férjemmel.
Vera néni sztoriján mindenki jót derült, majd Tamás felszólítására még párszor eljátszották a darabokat.
- Ez így egész szép lesz! - virult Lujzi. - A barátnőim is jönnek majd énekelni, ők ismerik ezeket, szóval majd felküldöm őket. De ha tudtok olyanokat, akiknek jó hangjuk van, és szívesen énekelnének, azokat is szeretettel várom!
- Nekem Tamás felesége szólt, hogy hívjam a barátnőimet.
- Remek - nyugtázta Lujzi.
Tamás még eljátszotta a különböző be - és kivonulási zenéket, zsoltárokat. - És légyszíves, Lujzi, ne rohanjatok, mert a legtöbben ott rontják el, hogy négy másodperc alatt beszaladnak az oltárig.
- Ó, ne aggódjatok, akkor én majd letört menyasszony leszek - legyintett nagyvonalúan Lujzi - és szépen lassan vánszorgok be.
Tamás még lapozott páran, majd nevetve tette félre a kottáját.
- Ki volt az a remek humorú kötet-összeállító, aki a nászmise után rögtön a gyászmisét rakta be?
- Végülis, gyászoljuk a fiatalságunkat - vont vállat Lujzi, miközben kuncogott.
- Holnap hányra jöjjünk? - kérdezte Vera néni.
- Én fél ötkor nyitom a templomot.
- Oké, akkor fél óra én is itt leszek.
- Vera, neked van kottád? - kérdezte Lujzi, miközben kifelé indultak.
- Igen, otthon nekem is megvan ez a könyv.
- Szuper. Nekünk viszont nincs. Úgyhogy, Lujzi, ha még tudsz várni néhány percet, lefénymásolom a kottákat.
- Nyugodtan. Úgyis meg kell várnom Zsoltit.
Vera néni az utcán levált tőlük, így hármasban lépkedtek le a kertbe vezető kocsibejárón.
Az ajtóval szemben lévő telitömött biciklitárolónál azonban meghökkenve álltak meg.
- Hát ez meg mi? Az oroszok kerékpáron támadnak? - vonta össze a szemöldökét Boróka.
- Fogalmam sincs. Menjünk be, és kiderül - indítványozta Tamás.
Így is lett. Alig léptek be, máris három idegen emberbe ütköztek egyszerre.
- Hát itt meg mi folyik? - nézett körül újra Boróka.
- Az irodában mindenre fény derül! - immitált hókuszpókuszokat Tamás, és kinyitotta a két nő előtt az ajtót.
Odabent Antal atya és Zsolti tanácskoztak.
Miközben Tamás lefénymásolta a kottákat, kiderült, hogy 20 fős biciklis zarándoklat érkezett erre az éjszakára a Szent László plébániára. Csak holnap délig maradnak, de az is bőven elég lesz - Antal atya szerint. Boróka pedig tökéletesen egyetértett vele.
Norbi jelent meg az ajtóban, a lánynak pedig nagyot dobbant a szíve.
- Tóni, mikor tudsz jönni megáldani a vacsorát?
- Egy pillanat. Még gyorsan befejezem - intett Zsolti és Lujzi felé, aki időközben letelepedett vőlegénye mellé. - István nem tudja megáldani?
- A zarándokok téged is meg akarnak várni.
Antal atya nagyot fújt.
- Tíz perc.
"Hosszú este elé nézünk" - sandított Boróka Norbi után, aki minden bizonnyal az étkezőbe indult, megvinni a jó hírt: tíz perc múlva vacsora.
Meg kellett várni még valakit, aki még énekelni és gitározni fog, addig is remek traccsparti kezdett kialakulni a jelenlévők között.
Antal atya, Tamás és Zsolti, a vőlegény, vidáman merültek bele valami szekta kivesézésébe, a menyasszony pedig Borókát környékezte meg.
- Szia, Szekeres Lujza vagyok! - nyújtotta a lány felé a kezét.
- Orosz Boróka.
Lujzi álomszép nő volt, valahol a 25. éve táján. Barnászöld szemében csillogott az izgalom és a boldogság, ami mindannyiszor felvillant, ahányszor Zsoltira nézett.
Haja kis kontyba volt csavarva, de Boróka lelki szemei előtt már látta, hogy fog holnap délután kinézni: mint egy fehér ruhás tündérkirálynő.
"Jól van, kicsit sok mesét olvastam kiskoromban."
Onnan látszott, Lujzi mennyire izgul, hogy a nyakláncán lévő kis medált pörgette, megállás nélkül.
- Milyen érzés mindjárt férjhez menni? - kíváncsiskodott Boróka.
- Olyan jó! - sóhajtott Lujzi, kezét úgy csapva össze, akár egy kisgyermek, ha csokit kap. - Viszont egy kicsit izgulok - pörgette meg újból öntudatlanul a nyakláncát.
- Vettem észre! - nevetett Boró, miközben elhúzta Lujzi kezét a nyakától, mielőtt újabbat pördíthetett volna a kis medálon.
- Sziasztok! Megjöttem!
- Jé, a volt hittantanárom! - döbbent meg Boróka, mikor a többiekkel együtt megfordult, hogy az érkezőt üdvözölje.
- Vera néni! Csókolom! - integetett Boró vidáman, mint egy eszelős.
- Boróka! Nahát! Te hogy kerülsz ide?
- Nem, Vera néni hogy kerül ide?
A nő gyorsan köszönt mindenkinek, majd Boróval kezdett beszélgetni.
- Lujziék nyaralója a szomszédunkban van. Télen mi szoktunk figyelni a házra. Most pedig gitározni fogunk! Nem is gondoltam, hogy te leszel a partnerem! Mesélj, mi járatban errefelé?
Boróka egy szusszantással fogott bele a mesélésbe, Vera néni pedig néhány "Ó!"-t, "Jó ég!"-et, "Nahát!"-ot és "De furcsa!"-t közbeszúrva hallgatta.
Vera néni annak ellenére, hogy még az oviban tanította Borókát, most sem volt több 35-nél. Mindemellett nem is tartotta rosszul magát, így simán belepasszolt Lujzi és Boróka társaságába.
- Na, mi átmegyünk megbeszélni még néhány dolgot az irodába! - mondta Antal atya, Zsoltival elindulva. - Gyakoroljatok halkan, ne zavarjatok minket!
Tamás kinyitotta a templomot.
- Olyan hülye vagyok! Boróka, miért nem szóltál, hogy ne zárjak be mise után?
A felszólított csak lazán vállat vont, majd Lujzi után ő is belépett a kellemesen hűvös épületbe.
Miután Boróka és Vera néni behangoltak, Lujzi vidáman kapta élő a táskájából a "kék könyvet", amiben leginkább katolikus ifjúsági dalok kaptak helyet.
- És? Melyikre gondoltál? - csapta le Tamás a felé nyújtott könyvet az orgona kottatartójára.
Lujzi elmagyarázta, melyik dalt szeretné Allelujára, és melyiket áldozáshoz. Tamás pillanatokon belül rögtönzött egy-egy kíséretet mindkét dalhoz, és már játszott is.
- Ti nem szálltok be? - intett Borónak és Vera néninek, akik gitárral a kezükben álltak be mögé, hogy lássák a kottát.
Párszor eljátszották már, mikor Lujzi a fülét hegyezve állította meg a társaságot.
- Mi ez a ricsaly? - ráncolta össze a homlokát.
- Á, ez csak a Borfeszt, amit a strand előtt tartanak. Nyáron három héten keresztül hallgathatja minden este az összes helyi és környékbeli lakos. Meg lehet szokni - legyintett Boróka.
- Ugye ez az izé holnap nem fog szólni? - rémült meg a menyasszony.
- Reméljük a legjobbakat - tárta szét a karját Vera néni.
Lujzi arcán ördögi mosoly terült szét.
- Hát, minden barátnőm hozza a fiúját... Legfeljebb elküldöm őket, hogy babrálják meg a hangosítást.
- Ügyes gondolat! A mi esküvőnkön végig egy kutya ugatott - nevetett Vera néni. - Persze a helyszínen senkinek nem tűnt fel, mindenki az esküvővel volt elfoglalva, meg azzal, hogy tokeletesen megható legyen minden, de a felvételt visszanézve sírva nevettünk a férjemmel.
Vera néni sztoriján mindenki jót derült, majd Tamás felszólítására még párszor eljátszották a darabokat.
- Ez így egész szép lesz! - virult Lujzi. - A barátnőim is jönnek majd énekelni, ők ismerik ezeket, szóval majd felküldöm őket. De ha tudtok olyanokat, akiknek jó hangjuk van, és szívesen énekelnének, azokat is szeretettel várom!
- Nekem Tamás felesége szólt, hogy hívjam a barátnőimet.
- Remek - nyugtázta Lujzi.
Tamás még eljátszotta a különböző be - és kivonulási zenéket, zsoltárokat. - És légyszíves, Lujzi, ne rohanjatok, mert a legtöbben ott rontják el, hogy négy másodperc alatt beszaladnak az oltárig.
- Ó, ne aggódjatok, akkor én majd letört menyasszony leszek - legyintett nagyvonalúan Lujzi - és szépen lassan vánszorgok be.
Tamás még lapozott páran, majd nevetve tette félre a kottáját.
- Ki volt az a remek humorú kötet-összeállító, aki a nászmise után rögtön a gyászmisét rakta be?
- Végülis, gyászoljuk a fiatalságunkat - vont vállat Lujzi, miközben kuncogott.
- Holnap hányra jöjjünk? - kérdezte Vera néni.
- Én fél ötkor nyitom a templomot.
- Oké, akkor fél óra én is itt leszek.
- Vera, neked van kottád? - kérdezte Lujzi, miközben kifelé indultak.
- Igen, otthon nekem is megvan ez a könyv.
- Szuper. Nekünk viszont nincs. Úgyhogy, Lujzi, ha még tudsz várni néhány percet, lefénymásolom a kottákat.
- Nyugodtan. Úgyis meg kell várnom Zsoltit.
Vera néni az utcán levált tőlük, így hármasban lépkedtek le a kertbe vezető kocsibejárón.
Az ajtóval szemben lévő telitömött biciklitárolónál azonban meghökkenve álltak meg.
- Hát ez meg mi? Az oroszok kerékpáron támadnak? - vonta össze a szemöldökét Boróka.
- Fogalmam sincs. Menjünk be, és kiderül - indítványozta Tamás.
Így is lett. Alig léptek be, máris három idegen emberbe ütköztek egyszerre.
- Hát itt meg mi folyik? - nézett körül újra Boróka.
- Az irodában mindenre fény derül! - immitált hókuszpókuszokat Tamás, és kinyitotta a két nő előtt az ajtót.
Odabent Antal atya és Zsolti tanácskoztak.
Miközben Tamás lefénymásolta a kottákat, kiderült, hogy 20 fős biciklis zarándoklat érkezett erre az éjszakára a Szent László plébániára. Csak holnap délig maradnak, de az is bőven elég lesz - Antal atya szerint. Boróka pedig tökéletesen egyetértett vele.
Norbi jelent meg az ajtóban, a lánynak pedig nagyot dobbant a szíve.
- Tóni, mikor tudsz jönni megáldani a vacsorát?
- Egy pillanat. Még gyorsan befejezem - intett Zsolti és Lujzi felé, aki időközben letelepedett vőlegénye mellé. - István nem tudja megáldani?
- A zarándokok téged is meg akarnak várni.
Antal atya nagyot fújt.
- Tíz perc.
"Hosszú este elé nézünk" - sandított Boróka Norbi után, aki minden bizonnyal az étkezőbe indult, megvinni a jó hírt: tíz perc múlva vacsora.
2. díj
Sziasztok, Manók! :)
Megkaptam a második díjamat is, amit nagyon szépen köszönk Lukács Noéminek! :)
A díj:
1., Eddig is olvastad a blogot?
2., Milyen iskolába jársz? (általános, gimi, szakközép stb.)
3., Szerinted rakjak fejlécet a designhez, vagy ne?
4., Van példaképed?
5.,Milyen stílusú könyveket olvasol?
6., Szeretnél egyszer eljutni Svédországba? :P
7., Szereted a farncia krémest?
8., Milyen idegen nyelveken tanulsz?
9., Belefutottál már ezelőtt is a blogomba?
10., Feliratkoztál a blogra?
Megkaptam a második díjamat is, amit nagyon szépen köszönk Lukács Noéminek! :)
A díj:
Szabályok:
· - Írd le, hogy kitől kaptad.
· - Írj magadról 10 dolgot
· - Válaszolj 10 kérdésre
· - Tegyél fel 10 kérdést
· - Küldd tovább 10 embernek
Tiz dolog rólam:
1., 16 éves vagyok. :D
2., Félek a kutyáktól.
3., Ha cukrászdába megyek, mindig francia krémest kérek.
4., Utálom a mulatós és tüc-tüc számokat.
5., Viszont nagyon szeretem Taylor Swiftet, Sarah Blaskot és Lorde-ot.
6., Három nyelven tanulok: német, angol és orosz.
7., Könyvtáros szeretnék lenni. :P
8., Az első blog, amit olvastam, az Üzenem... volt, Kertész Kingától.
9., Fuvolázom 10 éve és zongorázom 5 éve.
10., Egy kicsit már várom a sulit. xD
Noémi kérdései:
~Miért az írást választottad?
Mert ott úgy történhetnek a dolgok, ahogy én szeretném.
~Szereted a magyar blogokat? (magyarországon játszódó)
Csak azokat szeretem.
~Ha választhatnál milyen színű hajad lenne?
Amilyen most. :P
~Ha külföldre kellene utaznod örökre hova mennél?
Sehova, maradnék itthon.
~Ki a legszimpatikusabb szereplő a történetemben?
Szilágyi Ágnes
~Miért?
Mert ő már felnőtt, és érettebben viselkedik, mint a többiek. :P
~Szoktál olvasni?
Persze hogy.
~Ha igen, milyen sílusú könyveket?
Általában kalsszikusokat, néha fantasyt és idegen nyelvűt.
~Ha lehetne egy fantázialényed mi lenne az?
Nem szeretnék fantázia lényt xD
~Mit akarsz elérni az írással, esetleg könyvet kiadni?
Az jó lenne... :')
~Melyik szuperhős helyében lennél a legszívesebben?
Hm... azt hiszem ebből már kinőttem... :D
~Mielőtt neked adtam volna a díjat ismerted/olvastad a blogom?
Nem.
Az én tíz kérdésem:
1., Eddig is olvastad a blogot?
2., Milyen iskolába jársz? (általános, gimi, szakközép stb.)
3., Szerinted rakjak fejlécet a designhez, vagy ne?
4., Van példaképed?
5.,Milyen stílusú könyveket olvasol?
6., Szeretnél egyszer eljutni Svédországba? :P
7., Szereted a farncia krémest?
8., Milyen idegen nyelveken tanulsz?
9., Belefutottál már ezelőtt is a blogomba?
10., Feliratkoztál a blogra?
:P
Tíz ember, akiknek küldöm:
1., Üzenem...
2., Unwanted
5., Diáknap
6., Fogadom
7., RAMP
9., Vivien
10., When I see you
Köszönöm a lehetőséget még egyszer Noéminek! :)
1. díj
Sziasztok, Manók! :)
Megkaptam életem első díját, próbálok minden szabálynak eleget tenni. :)
A díj:
Először is, köszönöm szépen
Szabályok: 1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad. 2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad. 3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról. 4. Írj 12 dolgot a saját blogodról. 5. Válaszolj a 12 kérdésre. 6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban. 7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen. 8. Cseréljetek linket. 9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. 10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen.
1. A díj előtt is olvastad a blogomat? Mi (volt) a véleményed róla?
Nem, nem olvastam. Szerintem sablonos alapsztori, tökéletes kivitelezésben. ;)
2. Mit gondolsz Kat-ről? Fejtsd ki bővebben!:)
Ezt három rész alapján még nem tudom megmondani. :/
3. Te is azt hiszed, hogy ez egy 'szerelmi háromszöges történet'? Miért igen, vagy miért nem?
Szerintem nem. Számomra evidens, hogy a hajléktalan sráccal fog Kat összejönni.
4. Mit tennél főszereplőnk helyében? Megpróbálnál továbblépni, vagy úgy viselkednél, mint ő?
Megpróbálnék továbblépni.
5. Milyennek képzeled el Edmundot? Te is a rózsaszín szemüvegen át nézed őt, mint Kat, vagy reálisabban ítéled meg?
Abszolút reálisan. Nekem valahogy nem is szimpi, még ha csak szinte nulla is a róla lévő információm.
6. Tudsz azonosulni Kat-tel, vagy csak egy siránkozó lánynak tartod?
Nem tudok, túl idős...
7. Szerethetőnek tartod a karaktereket? Milyen okból kifolyólag?
Ezt három rész alapján szintén nem tudom megválaszolni... :/
8. Melyik szereplő hasonlít rád a legjobban? Mi a közös tulajdonságotok?
Dettó mint az előző kérdés... ,
9. Mi a véleményed a fiú-lány barátságokról? Te hiszel bennük? Miért?
Hiszek bennük, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen! :D
10. Akkor is elolvastad volna a történetet, ha nem lenne kötelező? Őszintén!
Nem hiszem... Még sosem hallottam róla...
11. Feliratkoztál (hülye kérdés forever)? Miért döntöttél így?
Nem, bocsi. :(
12. Ezután is fogod olvasni a blogot, vagy többé vissza sem nézel?
Ha az összes olvasnivalóm elfogyott, biztosan. ;)
Az én tizenkét kérdésem:
1., Eddig is olvastad a blogot?
2., Szimpatikus neked Boróka?
3., Szerinted rakjak fejlécet a designhez, vagy ne?
4., Ki a kedvenc mellékszereplőd?
5., Szerinted összejön a happy end, vagy felejtős?
6., Melyik volt a kedvenc részed?
7., Legyen kavarc Mátéval?
8., Van olyan karakter, akivel könnyen azonosulsz?
9., Belefutottál már ezelőtt is a blogomba?
10., Mit gondolsz a strandos jelenetről (12. rész)?
11., Hívő vagy, avgy abszolút távol áll tőled ez az egész?
12., Feliratkoztál a blogra? :P
Tizenkét blog, akinek küldöm a díjat:
1., Unwanted
2., Die Prinzessin von Österreich
3., Lázadásom évei
4., Mindegy
5., Nyár a szemeidben
6., Paradicsomlé
7., Tia, kergesd az álmaidat!
8., Törökméz
9., Wedding planing
10., New life in London
Bocsánat, csak tizet tudtam. :/
Puszi mindenkinek! :)
Megkaptam életem első díját, próbálok minden szabálynak eleget tenni. :)
A díj:
Szabályok: 1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad. 2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad. 3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról. 4. Írj 12 dolgot a saját blogodról. 5. Válaszolj a 12 kérdésre. 6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban. 7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen. 8. Cseréljetek linket. 9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. 10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen.
1. A díj előtt is olvastad a blogomat? Mi (volt) a véleményed róla?
Nem, nem olvastam. Szerintem sablonos alapsztori, tökéletes kivitelezésben. ;)
2. Mit gondolsz Kat-ről? Fejtsd ki bővebben!:)
Ezt három rész alapján még nem tudom megmondani. :/
3. Te is azt hiszed, hogy ez egy 'szerelmi háromszöges történet'? Miért igen, vagy miért nem?
Szerintem nem. Számomra evidens, hogy a hajléktalan sráccal fog Kat összejönni.
4. Mit tennél főszereplőnk helyében? Megpróbálnál továbblépni, vagy úgy viselkednél, mint ő?
Megpróbálnék továbblépni.
5. Milyennek képzeled el Edmundot? Te is a rózsaszín szemüvegen át nézed őt, mint Kat, vagy reálisabban ítéled meg?
Abszolút reálisan. Nekem valahogy nem is szimpi, még ha csak szinte nulla is a róla lévő információm.
6. Tudsz azonosulni Kat-tel, vagy csak egy siránkozó lánynak tartod?
Nem tudok, túl idős...
7. Szerethetőnek tartod a karaktereket? Milyen okból kifolyólag?
Ezt három rész alapján szintén nem tudom megválaszolni... :/
8. Melyik szereplő hasonlít rád a legjobban? Mi a közös tulajdonságotok?
Dettó mint az előző kérdés... ,
9. Mi a véleményed a fiú-lány barátságokról? Te hiszel bennük? Miért?
Hiszek bennük, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen! :D
10. Akkor is elolvastad volna a történetet, ha nem lenne kötelező? Őszintén!
Nem hiszem... Még sosem hallottam róla...
11. Feliratkoztál (hülye kérdés forever)? Miért döntöttél így?
Nem, bocsi. :(
12. Ezután is fogod olvasni a blogot, vagy többé vissza sem nézel?
Ha az összes olvasnivalóm elfogyott, biztosan. ;)
Az én tizenkét kérdésem:
1., Eddig is olvastad a blogot?
2., Szimpatikus neked Boróka?
3., Szerinted rakjak fejlécet a designhez, vagy ne?
4., Ki a kedvenc mellékszereplőd?
5., Szerinted összejön a happy end, vagy felejtős?
6., Melyik volt a kedvenc részed?
7., Legyen kavarc Mátéval?
8., Van olyan karakter, akivel könnyen azonosulsz?
9., Belefutottál már ezelőtt is a blogomba?
10., Mit gondolsz a strandos jelenetről (12. rész)?
11., Hívő vagy, avgy abszolút távol áll tőled ez az egész?
12., Feliratkoztál a blogra? :P
Tizenkét blog, akinek küldöm a díjat:
1., Unwanted
2., Die Prinzessin von Österreich
3., Lázadásom évei
4., Mindegy
5., Nyár a szemeidben
6., Paradicsomlé
7., Tia, kergesd az álmaidat!
8., Törökméz
9., Wedding planing
10., New life in London
Bocsánat, csak tizet tudtam. :/
Puszi mindenkinek! :)
15. Rész
Sziasztok, Manók! :)
Köszönöm a türelmet!
Hát, úgy néz ki, mégsem az volt a vége, hiszen most már 27-en olvassátok a blogot! (És a háttérből Dorka, akinek mindent köszönök! :*) Hálás vagyok mindenkinek, külön-külön!
Jó olvasást!
Puszi: Pritty Pratty :)
Estére mindenki elhagyta a házat, mint legénység a süllyedő hajó fedélzetét, csak az ott lakók maradtak.
Boróka a csocsós pacsi után hirtelen zavarba jött. Gyorsan Zsombival kezdett foglalkozni, a fiú kezével, és miután a gyerek kijelentette, hogy kutya baja, visszatolta az eredeti helyére, ő pedig felfutott a pincéből. Piros arccal kereste meg Andiékat, és csatlakozott a társaságukhoz. Nem sok hasznát vették azonban. Tengett-lengett, ha a kislányok mutattak neki valamit, csak aházott rá egyet, látszott rajta, hogy abszolút máshol jár.
Búcsúzásnál Andi kedvesen ölelte meg.
- Legközelebb beszélünk a pasiról - súgta a lány fülébe.
Boróka alaposan megdöbbent.
- Milyen pasiról?
- Érzem, hogy van valaki, aki után majd elepedsz. Talán az exed, talán valaki más. Talán itt van most, talán nincs. Talán ismerem, talán nem - Andi vállat vont. - De tudom, hog van.
Boró lemerevedve állt egy darabig, majd intett újdonsült "barátnőjének".
- Pápá, Andi! Remélem, ezt a hülyeséget legközelebbi találkozásunkra elfelejted!
Már megint úgy viselkedett mint egy ovis, és ezt pontosan tudta magáról. Mióta idekerült, nem ez volt az első alkalom. És egyre gyakrabban fordult elő.
"Ki kéne kérnem az egy hét szabit. Ez a plébánia kezd az agyamra menni" - fújtatott dühösen Boróka. "Persze, szépen venné ki magát: első szolgálatom a misén, és rögtön utána szabadság."
Idegesen mászta meg az emeletet lefekvés előtt. A szülei cukiskodva köszöntek el tőle, a testvérei úgyszintén. Majd közölték, hogy két hét múlva nyár végi nyaralásra indul a család, Svájcba, a rokonokhoz. Borókának is mennie kell.
"Pedig tudják, hogy én dolgozom. És hogy utálom az utazásokat!"
Bármennyire is furán hangzott, de így volt: Boróka utált utazni. Minden egyes nyáriszünetben rettegve várta azt az egy hetet, mikor el kellett utazni nyaralni. Mindentől félt ilyenkor, és mindent utált benne. Egyszerűen horrornak élte meg. Hogy miért, azt maga sem tudta volna megmondani.
Már meg sem lepődött, azon, hogy vám egy csomó új barátfelkérése: Andrea Lepsényi, Mónika Lepsényiné Sas, Norbert Lepsényi, Alfonz Lepsényi...
"Hogy micsoda?" - fékezett le Boróka a vad görgetésben. "Norbinak van facebookja? Hogy a fenébe lehet, hogy nem találtuk meg Verussal?"
A lány izgatottan kattintott a névre.
"Hátha tegnap hozta létre!"
De nem. Ott voltak legalább öt évre visszamenőleg a képek. Képek a szemináriumból, kispap-társas szelfik, Andival nyaralásos fotók, anyukájával cukiskodók, tortás-szülinapos, érettségizős, sőt még Rékás képek is, 2010-ből! És mindezt nem mostanában töltötte fel. Mindent a maga idejében.
"Ez döbbenet."
Boróka sorban visszaigazolta az egész Lepsényi-famíliát, de közben azon kattogott, hogyan lehet, hogy nem találták meg Norbit Verussal.
Miután végigpörgette a facebookot, átlépett az Origóra, ahol olyan fontos infókat tudott meg, mint például újra jár a HÉV, vége a hőségriadónak, hol érdemes iskolatáskát venni az új tanévre, ki lett az Anna-bál szépe, valamint, hogy Thaiföldön újabb földrengés pusztított.
Végül kinyomta a gépet, és úgy döntött, a napló mellett keres válaszokat kérdéseire. Mint általában.
Boróka a csocsós pacsi után hirtelen zavarba jött. Gyorsan Zsombival kezdett foglalkozni, a fiú kezével, és miután a gyerek kijelentette, hogy kutya baja, visszatolta az eredeti helyére, ő pedig felfutott a pincéből. Piros arccal kereste meg Andiékat, és csatlakozott a társaságukhoz. Nem sok hasznát vették azonban. Tengett-lengett, ha a kislányok mutattak neki valamit, csak aházott rá egyet, látszott rajta, hogy abszolút máshol jár.
Búcsúzásnál Andi kedvesen ölelte meg.
- Legközelebb beszélünk a pasiról - súgta a lány fülébe.
Boróka alaposan megdöbbent.
- Milyen pasiról?
- Érzem, hogy van valaki, aki után majd elepedsz. Talán az exed, talán valaki más. Talán itt van most, talán nincs. Talán ismerem, talán nem - Andi vállat vont. - De tudom, hog van.
Boró lemerevedve állt egy darabig, majd intett újdonsült "barátnőjének".
- Pápá, Andi! Remélem, ezt a hülyeséget legközelebbi találkozásunkra elfelejted!
Már megint úgy viselkedett mint egy ovis, és ezt pontosan tudta magáról. Mióta idekerült, nem ez volt az első alkalom. És egyre gyakrabban fordult elő.
"Ki kéne kérnem az egy hét szabit. Ez a plébánia kezd az agyamra menni" - fújtatott dühösen Boróka. "Persze, szépen venné ki magát: első szolgálatom a misén, és rögtön utána szabadság."
Idegesen mászta meg az emeletet lefekvés előtt. A szülei cukiskodva köszöntek el tőle, a testvérei úgyszintén. Majd közölték, hogy két hét múlva nyár végi nyaralásra indul a család, Svájcba, a rokonokhoz. Borókának is mennie kell.
"Pedig tudják, hogy én dolgozom. És hogy utálom az utazásokat!"
Bármennyire is furán hangzott, de így volt: Boróka utált utazni. Minden egyes nyáriszünetben rettegve várta azt az egy hetet, mikor el kellett utazni nyaralni. Mindentől félt ilyenkor, és mindent utált benne. Egyszerűen horrornak élte meg. Hogy miért, azt maga sem tudta volna megmondani.
Már meg sem lepődött, azon, hogy vám egy csomó új barátfelkérése: Andrea Lepsényi, Mónika Lepsényiné Sas, Norbert Lepsényi, Alfonz Lepsényi...
"Hogy micsoda?" - fékezett le Boróka a vad görgetésben. "Norbinak van facebookja? Hogy a fenébe lehet, hogy nem találtuk meg Verussal?"
A lány izgatottan kattintott a névre.
"Hátha tegnap hozta létre!"
De nem. Ott voltak legalább öt évre visszamenőleg a képek. Képek a szemináriumból, kispap-társas szelfik, Andival nyaralásos fotók, anyukájával cukiskodók, tortás-szülinapos, érettségizős, sőt még Rékás képek is, 2010-ből! És mindezt nem mostanában töltötte fel. Mindent a maga idejében.
"Ez döbbenet."
Boróka sorban visszaigazolta az egész Lepsényi-famíliát, de közben azon kattogott, hogyan lehet, hogy nem találták meg Norbit Verussal.
Miután végigpörgette a facebookot, átlépett az Origóra, ahol olyan fontos infókat tudott meg, mint például újra jár a HÉV, vége a hőségriadónak, hol érdemes iskolatáskát venni az új tanévre, ki lett az Anna-bál szépe, valamint, hogy Thaiföldön újabb földrengés pusztított.
Végül kinyomta a gépet, és úgy döntött, a napló mellett keres válaszokat kérdéseire. Mint általában.
Január 26., csütörtök
Drága Virágszálaim!
Tegnap este Gabi mondta, hogy megvan a randi időpontja Lacival. Szombaton mennek valami kávéházas felolvasós estre. Roppant izgalmas.
Szerencsére ezzel a Laci-randi tervezgetéssel újra szent a béke közöttünk. Már nehezen viseltem ezt a sok acsarkodást, még ha csak kimondatlanul függtek is a levegőben.
Igazából nem nagyon történt semmi,de kezdem magam nagyon boldognak érezni!
"Hát, Kati, ezzel most rohadtul egyedül vagy. Már ami engem illet."
Január 27., péntek
Drága Virágszálaim!
Jó ég, hol is kezdjem! Hosszú volt a nap. Most a takaró alatt, zseblámpával írom a naplóm, nem akarom, hogy Gabi felébredjen. Megfenyegetett, hogyha nem hagyom aludni, nekem kell a Lacis randijára elmennem. Na, még csak az kéne, Zoli tökéletesen megfelel az igényeimnek, köszönöm.
Reggel két zűrös hét után végre megint együtt mentünk Gabival az egyetemre, és végigbeszélgettük az utat. Olyna jó, hogy kibékültünk!
A suliba aztán összefutott Lacival. Kiderült, hogy ő és Gabi pont ugyanarra az előadásra mennek - juj, de romantikus! -, így hagytam őket, hadd beszélgessenek. Hiszen fel kell készülniük a randira, nem igaz?
Az estét már roppant izgatottan vártam. Tűnhet klisének, de egész nap Zolin ábrándoztam, a szívem őrült ütemben vágtatott, a tenyerem pedig már a gondolattól is nyirkos lett, ha eszembe jutott, mi vár rám este.
Drága Virágszálaim!
Jó ég, hol is kezdjem! Hosszú volt a nap. Most a takaró alatt, zseblámpával írom a naplóm, nem akarom, hogy Gabi felébredjen. Megfenyegetett, hogyha nem hagyom aludni, nekem kell a Lacis randijára elmennem. Na, még csak az kéne, Zoli tökéletesen megfelel az igényeimnek, köszönöm.
Reggel két zűrös hét után végre megint együtt mentünk Gabival az egyetemre, és végigbeszélgettük az utat. Olyna jó, hogy kibékültünk!
A suliba aztán összefutott Lacival. Kiderült, hogy ő és Gabi pont ugyanarra az előadásra mennek - juj, de romantikus! -, így hagytam őket, hadd beszélgessenek. Hiszen fel kell készülniük a randira, nem igaz?
Az estét már roppant izgatottan vártam. Tűnhet klisének, de egész nap Zolin ábrándoztam, a szívem őrült ütemben vágtatott, a tenyerem pedig már a gondolattól is nyirkos lett, ha eszembe jutott, mi vár rám este.
"Ez valahogy ismerős érzés" - töprengett Boróka. "De azt
szívből kívánom, hogy Katinak ne kelljen majd szembesülnie ezekkel a vad
démonokkal, melyek csak rosszat tesznek velem!"
Délután Gabival készülődtem. Kiválasztottuk a ruhám, ő
pedig szépen kisminkelt. Ehhez nagyon értett. Na meg a frizurákhoz is.
Ezt összefoglalva pedig meglepő könnyedséggel csavarta el a fiúk fejét.
Néha még az idősebb profok is vonogtták felé a szemöldöküket...
Na mármost, tíz perccel a megbeszélt időpont előtt - persze a kamu helyen - már ott várakoztunk. Igen, Gabi kitalálta, hogy ő márpedig elkísér. Nem tartottam furcsának, ugyanis ha azt a két hetet, amíg rosszban voltunk, nem számítjuk, folyamatosan egymás nyakán lógtunk éjjel-nappal.
- Na és, izgulsz már? - próbáltam elterelni figyelmemet saját izgalmamról.
- Laci miatt? Á, dehogyis! Most őszintén? Szegénykémnek sokkal több félnivalója van, mint nekem. Hiszen ismersz: valószínűleg nekem már tízszer annyi pasim volt, mint neki barátnője.
- Több is - motyogtam magam elé, mert eszembe jutott szegény Laci, ahogy a kávé automata melletti beszélgetésünkre visszaemlékezétem. - Eddig összesen egy barátnője volt.
- Akkor tényleg vezetek. Nem baj, szeretem a félénk fiúkat. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy Laci szerencsétlen is. Én pedig azokat ki nem állhatom!
- Őket - szúrtam közbe.
- Tökmindegy - legyintett Gabi. - Nézd, ott jön Zoli!
Izgatottan kaptam a fejem a mutatott irányba, és valóban: álmaim hercege valóban felénk sietett, egy újabb csokor virággal a kezében.
Már messziről intett felénk, s mikor közelebb ért, fel is kiáltott.
- Nahát, micsoda szépség jön ma velem színházba! - legeltette rajtam a szemét, amit jelen esetben annyira nem bántam. - És persze a barátnője sem kutya! - kacsintott Gabira Zoli.
Vajon miért láttam én bele ebbe a kacsintásba kicsit többet, mint baráti csipkelődést?
Na mármost, tíz perccel a megbeszélt időpont előtt - persze a kamu helyen - már ott várakoztunk. Igen, Gabi kitalálta, hogy ő márpedig elkísér. Nem tartottam furcsának, ugyanis ha azt a két hetet, amíg rosszban voltunk, nem számítjuk, folyamatosan egymás nyakán lógtunk éjjel-nappal.
- Na és, izgulsz már? - próbáltam elterelni figyelmemet saját izgalmamról.
- Laci miatt? Á, dehogyis! Most őszintén? Szegénykémnek sokkal több félnivalója van, mint nekem. Hiszen ismersz: valószínűleg nekem már tízszer annyi pasim volt, mint neki barátnője.
- Több is - motyogtam magam elé, mert eszembe jutott szegény Laci, ahogy a kávé automata melletti beszélgetésünkre visszaemlékezétem. - Eddig összesen egy barátnője volt.
- Akkor tényleg vezetek. Nem baj, szeretem a félénk fiúkat. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy Laci szerencsétlen is. Én pedig azokat ki nem állhatom!
- Őket - szúrtam közbe.
- Tökmindegy - legyintett Gabi. - Nézd, ott jön Zoli!
Izgatottan kaptam a fejem a mutatott irányba, és valóban: álmaim hercege valóban felénk sietett, egy újabb csokor virággal a kezében.
Már messziről intett felénk, s mikor közelebb ért, fel is kiáltott.
- Nahát, micsoda szépség jön ma velem színházba! - legeltette rajtam a szemét, amit jelen esetben annyira nem bántam. - És persze a barátnője sem kutya! - kacsintott Gabira Zoli.
Vajon miért láttam én bele ebbe a kacsintásba kicsit többet, mint baráti csipkelődést?
"Mert paranoiás vagy, Katikám, azért."
A csokor virágot végül Gabi gondjaira bíztam, nem akartam a
színházba és vissza utaztatni magammal. Barátnőm pedig lelkesen
vállalkozott eme kitüntető feladatra.
Mikor már csak ketten sétáltunk a színház felé, Zoli bizalmasnak szánt hangnemben, de huncutul megszólalt.
- A mi Laci barátunk randizni fog a szépséges Gabi kisasszonnyal. Mit szólsz?
- Én is tudom. És persze sok boldogságot kívánok nekik.
- Nem vagy te egy kicsit előre tervező? - kacagott Zoli.
- Á, dehogy. Még csak a templomi bevonulási zenénél tartok. Gabinak megfelelne valami karakteres orgonainduló, Lacinak meg valami átlagos vőlegény bevonuló - méláztam el.
Zoli kedvesen nevetett. Én meg persze vele együtt.
A színházba érve leparkoltuk a kabátokat, és beültünk a nézőtérre. Ismerőst nem nagyon láttunk, ez már az esti előadás volt, erre nem járnak diákok. Kivéve persze minket.
A darab remek volt. A Veszedelmes viszonyok máig megráz, ha színházban látom. Akkor is, ha filmen. Azt hiszem, egyszer elolvastam könyvben is.
Úgy éreztem, sínen van az életem. Még csak nemsokára töltöm be a húszat, de hozzá is mentem volna Zolihoz, pedig még csak két hete ismerem.
Borzasztó romantikusnak tűnhetek, de már a ruhámat is elképzeltem. Na jó, hagyjuk ezt! Tényleg brutál romantikus vagyok! Bah!
Mikor már csak ketten sétáltunk a színház felé, Zoli bizalmasnak szánt hangnemben, de huncutul megszólalt.
- A mi Laci barátunk randizni fog a szépséges Gabi kisasszonnyal. Mit szólsz?
- Én is tudom. És persze sok boldogságot kívánok nekik.
- Nem vagy te egy kicsit előre tervező? - kacagott Zoli.
- Á, dehogy. Még csak a templomi bevonulási zenénél tartok. Gabinak megfelelne valami karakteres orgonainduló, Lacinak meg valami átlagos vőlegény bevonuló - méláztam el.
Zoli kedvesen nevetett. Én meg persze vele együtt.
A színházba érve leparkoltuk a kabátokat, és beültünk a nézőtérre. Ismerőst nem nagyon láttunk, ez már az esti előadás volt, erre nem járnak diákok. Kivéve persze minket.
A darab remek volt. A Veszedelmes viszonyok máig megráz, ha színházban látom. Akkor is, ha filmen. Azt hiszem, egyszer elolvastam könyvben is.
Úgy éreztem, sínen van az életem. Még csak nemsokára töltöm be a húszat, de hozzá is mentem volna Zolihoz, pedig még csak két hete ismerem.
Borzasztó romantikusnak tűnhetek, de már a ruhámat is elképzeltem. Na jó, hagyjuk ezt! Tényleg brutál romantikus vagyok! Bah!
Andi elgondolkodva vizsgálta képmását a tükörben. Semmi hasonlóságot nem bírt felfedezni saját maga és bátyja között.
Lassan fogta a vattát, krémbe mártotta, és elkezdte lemosni magáról a több kilónyi sminket.
Volt-nincs rúzs és szájkontúrceruza. Máris látszott szája igazi vonala, a megszólalásig olyan, mint édesapjáé. "Duckface!" - csücsörített Andi, és nevetve lőtt egy képet az instagramra. Volt-nincs szemceruza és tus. Pillái még hosszan nyúltak homloka felé, de már látszott, hogy kenceficék nélkül is hó nagynak hat barna szeme. Barna, mint Norbié. Mostmár akár rokonoknak is mondhatták volna magukat.
Volt-nincs műszempilla. Pattanásai még mindig nem váltak láthatóvá, de már igenis egy túlhajszolt, fáradt lány nézett vissza a tükörből.
Volt-nincs szemöldökceruza. Így rögtön látszott, hogy Andi igazából szőke. Vékony szemöldöke volt, igazán csak pár szál, az is inkább tejfölszőke. Haját 15 éves kora óta festette. Ebben az évben nem hasonlított senkire a családból. Mindenki barna volt, csak ő nem. Ez zavarta, még ha nem is tette szóvá. Csak befestette, és kész.
Volt-nincs pirosító, alapozó, korrektor. Andi pózban vágta magát, és #nofilter #nomakeup felirattal feltett egy képet a snapchatre.
Mostmár le sem tagadhatta volna a rokonságot Norbival. Leginkább orra vonala egyezett meg a testvérével. Ezt akár ki is cserélhették volna, senkinek nem tűnt volna fel.
És persze az alakjuk. Andi vasággyal volt ötven kiló. Norbi vasággyal negyven. S csak azért volt Andi kicsit nehezebb, mert lány volt, és a szükséges helyeken megvoltak a domborulatai.
Gyorsan letusolt, felhúzta a hálóingét, és lement jóéjt kívánni a szüleinek.
Alfonz és Mónika a nappaliban beszélgettek.
- Gyere Andikám, most mondd meg! Szerinted nem fantasztikus ez a plébánia? - intett édesanyja a lányának.
- De, egyszerűen frenetikus - helyeselt bőszen Andi.
- Az egész városka csodálatos! Az emberek kedvesek, a levegő remek - nem mintha itt nem lenne az - a Balaton pedig gyönyörű! Kár, hogy nekünk csak a "kis" változata jutott.
- Igen - Andi egyetértett édesanyjával. - Elemegyek aludni. Jó éjszakát! - a lány mindkét szülőjének cuppanós puszit adott, és felment a szobájába.
De nem tudott elaludni. Egyre csak Borókán és a Szent László plébánia "csapatán" járt az agya.
Biztos volt benne, hogy a lány igenis menthetetlenül bele van esve valakibe. És már közel járt ahhoz, hogy rájöjjön, kibe. Már a nyelve hegyén érezte a választ, még ha nem is ismert sok embert Boróka társaságából. Hogy ott volt a templomban a fiú, az tuti.
Szívesen cserélt volna Borókával. Itt, a saját életében még előtte állt egy teljes év a gimiből, a szalagavatóval, az érettségivel, a pasijával, aki nyár elején szakított vele, tehát mostmár az exével, és a barátnőivel - akikből nem volt sok, a tanáraival, akik nem nagyon szívelték, mert nagy volt a szája. A szüleivel, Norbi, a szövetségese nélkül, aki pont rosszkor ment el. Itt hagyta őt a gimiben, nem terelgette, a szemi-cucc fontosabb volt neki. Az ifire is szüksége lett volna, de Norbi távozása után nem sokkal az is felbomlott. Nemhiába, a fiú mindenhol összetartó erő volt: a családjában, az osztályában, a közösségekben, valószínűleg a szemiben is, most pedig minden bizonnyal a plébánián teljesít "összetartó szolgálatot".
Borókára ezzel szemben láthatólag rámosolygott a szerencse. Andi irigyelte tőle, hogy több testvére, állása van, hogy tehetséges, mindenki szereti, és van valaki, aki után vágyakozhat. Még ha egyelőre nincs is abból a vágyakozásból semmi.
Ő minden reggel kimázolja az arcát. Felveszi az álarcot, hogy megvédje a külvilágtól. Reggel hétkor templomba megy. Az öreg nénikkel imádkozik együtt, de ők már megszokták, hogy Andi mindig ott van, mindig kifestve, tökéletes frizurával, olyan ruhákban, amitől a legtöbb öregasszony világgá szaladna. De a falubeli nénik már megszokták Andit. Szerették a lányt, elpletykáltak vele a rövid mise után, s a lány még így is mindig befutott a gimnáziumba.
Talán ők voltak a legjobb barátnői...
Másnap reggel, mikor felébredt, szokás szerint felkente a vakolatot, besütötte a haját, felvett pár megbotránkoztató göncöt, és elment a templomba.
Szülei még aludtak. Ezen sem csodálkozott. Ő már semmin.
A templomban beült a padba, Judit néni és Erika néni közé, a megszokott helyére.
Óvodás kora óta ismerte Judit nénit. Ovis legjobb barátjának, Petinek a nagymamája volt, aki mindig jégkrémmel tömte a lányt, buborékfújót gyártott nekik, és hagyta őket napestig legózni.
Most is nagy örömmel üdvözölték egymást.
- Csókolom, Judit néni!
- Szervusz, Andikám! Hogy vagy? - mosolygott rá a nagydarab, szemüveges néni, aki ha otthon volt, mindig csavarókat hordott a hajában.
- Jól, köszönöm. És Judit néni?
- Én is megvagyok, köszönöm. Már ahogy egy öregecske asszonyság van, úgy vagyok én is. Hanem képzeld, Andikám, a Petike...
"Igen, kikötöttünk a kedvenc témánál. Petikénél."
Judit néni feltett szándéka volt, hogy összeboronálja a gyerekkori jó barátokat. Az nem zavarta, hogy imádott Petikéje egyetemre jár, és általában nem mutat nagy érdeklődést Andi irányába, akkora mértékben, hogy barátnője van... Á, dehogy. Ez Judit néninek nem jelentett akadályt. Sőt, olyannyira sikeres volt az akciója - mint ez pár percen belül kiderült -, hogy Peti szakított a barátnőjével, itthon van, éppen szünet van neki is, és szeretettel várja Andit a 21. születésnapi partyjára, jövő pénteken.
"Hűha! Judit néni még sikerrel jár a végén!" - döbbent meg a lány.
Szerencsére megjött a kántor, beindította az elektromos harangozót, és beült az orgona mögé. Így Andinak nem kellett tovább filóznia Judit néni kedvenc meséjén, a "Petike és Andiká" - n.
Viszont mise után jött a sorozatos pechroham.
Ahogy kikísérte Judit nénit a templomból - mindig levezette a nénit a lépcsőn, nehogy megcsússzon a lába - ott állt Peti. Szemmel láthatóan a nagymamáját várta, közben bőszen nyomkodta a telefonját.
Andit csak akkor vette észre, mikor a furcsa páros mellé ért.
- Nahát! Szia, Andi! - Peti - a lány legnagyobb meglepetésére - kezét nyújtott neki.
- Szia, Peti! - Andi akárhogy próbálta leplezni, igenis zavarba jött a fiútól.
Judit néni pedig ezt nagyon élvezte. Szinte mint aki mérget kever, dörzsölgette a kezeit a háttérben.
- Remélem, Mama átadta a meghívást! - mosolygott Peti, mint mindig, ha szeretett nagymamájáról volt szó.
- Persze, megkaptam.
- És? Eljössz? - kapott a szón mohón a fiú.
- Eddig úgy néz ki, ráérek - mosolygott Andi kissé félszegen. Hogy mi van vele, azt ő sem értette. Eddig sohasem hozták zavarba a fiúk. Mi több, ő hozta kellemetlen helyzetbe a túl sokat legyeskedőket, akik általában csak hosszú lábai és vékony dereka miatt hemzsegtek körülötte.
- Remek lesz! - kacsintott Peti, majd Judit nénibe karolt, intettek a döbbenet Andinak, és már mentek is hazafelé.
A lány pedig ott maradt tanácstalanul. De nem sokáig.
Egyszercsak Réka termett előtte a semmiből. A lány idén érettségizett, de nem ment tovább. A községházán helyezkedett el, olya munkát vállalva, amihez nem szükséges felsőfokú oktatásban részesülni.
Vörös haja most be volt göndörítve, lágy hullámokban omlott alá, zöld macskaszemét erős tussal húzta ki. Mégis, Réka valahogy annyira természetesnek tűnt.
"Természetesen...gonosznak" - döbbent meg Andi.
- Szia, te lány! - mosolygott elég hamisan Réka. - Hogy vagy? Nem, igazából tényleg nem érdekel - jelentette ki elég durván a lány, mikor látta, hogy Andi belekötne a valósághű mivoltába. - Norbiról viszont jól jönne néhány infó!
Andi nem jutott szóhoz a döbbenettől.
- Na, mi van? Talán nem szeretnél tudomására hozni a leendő sógornődnek néhány csepp információmorzsát? - vigyorgott veszettül Réka.
- Te bolond vagy - sziszegte maga elé elhülve Andi, és sarkon fordult, hogy ott hagyja a vörös hajú boszorkányt. Az azonban nem szerette volna ennyiben hagyni a dolgot...
Lassan fogta a vattát, krémbe mártotta, és elkezdte lemosni magáról a több kilónyi sminket.
Volt-nincs rúzs és szájkontúrceruza. Máris látszott szája igazi vonala, a megszólalásig olyan, mint édesapjáé. "Duckface!" - csücsörített Andi, és nevetve lőtt egy képet az instagramra. Volt-nincs szemceruza és tus. Pillái még hosszan nyúltak homloka felé, de már látszott, hogy kenceficék nélkül is hó nagynak hat barna szeme. Barna, mint Norbié. Mostmár akár rokonoknak is mondhatták volna magukat.
Volt-nincs műszempilla. Pattanásai még mindig nem váltak láthatóvá, de már igenis egy túlhajszolt, fáradt lány nézett vissza a tükörből.
Volt-nincs szemöldökceruza. Így rögtön látszott, hogy Andi igazából szőke. Vékony szemöldöke volt, igazán csak pár szál, az is inkább tejfölszőke. Haját 15 éves kora óta festette. Ebben az évben nem hasonlított senkire a családból. Mindenki barna volt, csak ő nem. Ez zavarta, még ha nem is tette szóvá. Csak befestette, és kész.
Volt-nincs pirosító, alapozó, korrektor. Andi pózban vágta magát, és #nofilter #nomakeup felirattal feltett egy képet a snapchatre.
Mostmár le sem tagadhatta volna a rokonságot Norbival. Leginkább orra vonala egyezett meg a testvérével. Ezt akár ki is cserélhették volna, senkinek nem tűnt volna fel.
És persze az alakjuk. Andi vasággyal volt ötven kiló. Norbi vasággyal negyven. S csak azért volt Andi kicsit nehezebb, mert lány volt, és a szükséges helyeken megvoltak a domborulatai.
Gyorsan letusolt, felhúzta a hálóingét, és lement jóéjt kívánni a szüleinek.
Alfonz és Mónika a nappaliban beszélgettek.
- Gyere Andikám, most mondd meg! Szerinted nem fantasztikus ez a plébánia? - intett édesanyja a lányának.
- De, egyszerűen frenetikus - helyeselt bőszen Andi.
- Az egész városka csodálatos! Az emberek kedvesek, a levegő remek - nem mintha itt nem lenne az - a Balaton pedig gyönyörű! Kár, hogy nekünk csak a "kis" változata jutott.
- Igen - Andi egyetértett édesanyjával. - Elemegyek aludni. Jó éjszakát! - a lány mindkét szülőjének cuppanós puszit adott, és felment a szobájába.
De nem tudott elaludni. Egyre csak Borókán és a Szent László plébánia "csapatán" járt az agya.
Biztos volt benne, hogy a lány igenis menthetetlenül bele van esve valakibe. És már közel járt ahhoz, hogy rájöjjön, kibe. Már a nyelve hegyén érezte a választ, még ha nem is ismert sok embert Boróka társaságából. Hogy ott volt a templomban a fiú, az tuti.
Szívesen cserélt volna Borókával. Itt, a saját életében még előtte állt egy teljes év a gimiből, a szalagavatóval, az érettségivel, a pasijával, aki nyár elején szakított vele, tehát mostmár az exével, és a barátnőivel - akikből nem volt sok, a tanáraival, akik nem nagyon szívelték, mert nagy volt a szája. A szüleivel, Norbi, a szövetségese nélkül, aki pont rosszkor ment el. Itt hagyta őt a gimiben, nem terelgette, a szemi-cucc fontosabb volt neki. Az ifire is szüksége lett volna, de Norbi távozása után nem sokkal az is felbomlott. Nemhiába, a fiú mindenhol összetartó erő volt: a családjában, az osztályában, a közösségekben, valószínűleg a szemiben is, most pedig minden bizonnyal a plébánián teljesít "összetartó szolgálatot".
Borókára ezzel szemben láthatólag rámosolygott a szerencse. Andi irigyelte tőle, hogy több testvére, állása van, hogy tehetséges, mindenki szereti, és van valaki, aki után vágyakozhat. Még ha egyelőre nincs is abból a vágyakozásból semmi.
Ő minden reggel kimázolja az arcát. Felveszi az álarcot, hogy megvédje a külvilágtól. Reggel hétkor templomba megy. Az öreg nénikkel imádkozik együtt, de ők már megszokták, hogy Andi mindig ott van, mindig kifestve, tökéletes frizurával, olyan ruhákban, amitől a legtöbb öregasszony világgá szaladna. De a falubeli nénik már megszokták Andit. Szerették a lányt, elpletykáltak vele a rövid mise után, s a lány még így is mindig befutott a gimnáziumba.
Talán ők voltak a legjobb barátnői...
Másnap reggel, mikor felébredt, szokás szerint felkente a vakolatot, besütötte a haját, felvett pár megbotránkoztató göncöt, és elment a templomba.
Szülei még aludtak. Ezen sem csodálkozott. Ő már semmin.
A templomban beült a padba, Judit néni és Erika néni közé, a megszokott helyére.
Óvodás kora óta ismerte Judit nénit. Ovis legjobb barátjának, Petinek a nagymamája volt, aki mindig jégkrémmel tömte a lányt, buborékfújót gyártott nekik, és hagyta őket napestig legózni.
Most is nagy örömmel üdvözölték egymást.
- Csókolom, Judit néni!
- Szervusz, Andikám! Hogy vagy? - mosolygott rá a nagydarab, szemüveges néni, aki ha otthon volt, mindig csavarókat hordott a hajában.
- Jól, köszönöm. És Judit néni?
- Én is megvagyok, köszönöm. Már ahogy egy öregecske asszonyság van, úgy vagyok én is. Hanem képzeld, Andikám, a Petike...
"Igen, kikötöttünk a kedvenc témánál. Petikénél."
Judit néni feltett szándéka volt, hogy összeboronálja a gyerekkori jó barátokat. Az nem zavarta, hogy imádott Petikéje egyetemre jár, és általában nem mutat nagy érdeklődést Andi irányába, akkora mértékben, hogy barátnője van... Á, dehogy. Ez Judit néninek nem jelentett akadályt. Sőt, olyannyira sikeres volt az akciója - mint ez pár percen belül kiderült -, hogy Peti szakított a barátnőjével, itthon van, éppen szünet van neki is, és szeretettel várja Andit a 21. születésnapi partyjára, jövő pénteken.
"Hűha! Judit néni még sikerrel jár a végén!" - döbbent meg a lány.
Szerencsére megjött a kántor, beindította az elektromos harangozót, és beült az orgona mögé. Így Andinak nem kellett tovább filóznia Judit néni kedvenc meséjén, a "Petike és Andiká" - n.
Viszont mise után jött a sorozatos pechroham.
Ahogy kikísérte Judit nénit a templomból - mindig levezette a nénit a lépcsőn, nehogy megcsússzon a lába - ott állt Peti. Szemmel láthatóan a nagymamáját várta, közben bőszen nyomkodta a telefonját.
Andit csak akkor vette észre, mikor a furcsa páros mellé ért.
- Nahát! Szia, Andi! - Peti - a lány legnagyobb meglepetésére - kezét nyújtott neki.
- Szia, Peti! - Andi akárhogy próbálta leplezni, igenis zavarba jött a fiútól.
Judit néni pedig ezt nagyon élvezte. Szinte mint aki mérget kever, dörzsölgette a kezeit a háttérben.
- Remélem, Mama átadta a meghívást! - mosolygott Peti, mint mindig, ha szeretett nagymamájáról volt szó.
- Persze, megkaptam.
- És? Eljössz? - kapott a szón mohón a fiú.
- Eddig úgy néz ki, ráérek - mosolygott Andi kissé félszegen. Hogy mi van vele, azt ő sem értette. Eddig sohasem hozták zavarba a fiúk. Mi több, ő hozta kellemetlen helyzetbe a túl sokat legyeskedőket, akik általában csak hosszú lábai és vékony dereka miatt hemzsegtek körülötte.
- Remek lesz! - kacsintott Peti, majd Judit nénibe karolt, intettek a döbbenet Andinak, és már mentek is hazafelé.
A lány pedig ott maradt tanácstalanul. De nem sokáig.
Egyszercsak Réka termett előtte a semmiből. A lány idén érettségizett, de nem ment tovább. A községházán helyezkedett el, olya munkát vállalva, amihez nem szükséges felsőfokú oktatásban részesülni.
Vörös haja most be volt göndörítve, lágy hullámokban omlott alá, zöld macskaszemét erős tussal húzta ki. Mégis, Réka valahogy annyira természetesnek tűnt.
"Természetesen...gonosznak" - döbbent meg Andi.
- Szia, te lány! - mosolygott elég hamisan Réka. - Hogy vagy? Nem, igazából tényleg nem érdekel - jelentette ki elég durván a lány, mikor látta, hogy Andi belekötne a valósághű mivoltába. - Norbiról viszont jól jönne néhány infó!
Andi nem jutott szóhoz a döbbenettől.
- Na, mi van? Talán nem szeretnél tudomására hozni a leendő sógornődnek néhány csepp információmorzsát? - vigyorgott veszettül Réka.
- Te bolond vagy - sziszegte maga elé elhülve Andi, és sarkon fordult, hogy ott hagyja a vörös hajú boszorkányt. Az azonban nem szerette volna ennyiben hagyni a dolgot...
Bocsánat
Sziasztok, Manók! :)
Bocsánat, mindenféle technikai okokra hivatkozva csak holnap tudom hozni a részt. :/
Köszönöm, ha kitartotok! ;)
Hamarosan jövök.
Puszi: Pritty Pratty
Bocsánat, mindenféle technikai okokra hivatkozva csak holnap tudom hozni a részt. :/
Köszönöm, ha kitartotok! ;)
Hamarosan jövök.
Puszi: Pritty Pratty
14. Rész
Sziasztok, Manók! :)
Itt van az új rész, szám szerint a tizennegyedik. :)
A utóbbi egy hétben nem volt több feliratkozó, úgy néz ki, elértük a körbelül maximumot, amit én nem bánok, hiszen ez végülis nem rossz szám.
Nagyon-nagyon köszönöm viszont, hogy facebookon Dóri mindig ír nekem, minden egyes alkalommal hihetetlenül boldoggá tesz! Dóri, nagy ölelés neked! ;)
Jó olvasást! :)
UI: Aki esetleg nem olvasta volna, vagy nem figyelt fel rá, annak mondom, hogy suliidőben csak kéthetente lesznek részek! :/
Boróka úgy érezte, mintha mellkason vágták volna, mondjuk egy
homokzsákkal. Levegője bentakadt, arca elpirult. Máté ezt igennek
vehette, mert újra magához húzta a lányt, és megcsókolta.
Mintha egy világ dőlt volna össze Borókában. Úgy érezte, mindenki összeesküdött ellene, kést fennek a háta mögött, és kinevetik.
Robbantak benne az indulatok. Nem tudta, mit csinál. A Norbi iránt érzett, kezdetleges rózsabimbóra a lelkében mintha mérget öntöttek volna. Fájt. Nagyon fájt.
És ezt a fájdalmat muszáj volt magából kiadnia.
Ellökte magától a fiút.
- Te...te...mit csinálsz? - úgy beharapta az ajkát, hogy szinte a vér is kiserkent belőle.
Úgy érezte, megszentségtelenítették a rózsabimbóját. Ahhoz senki sem nyúlhat! Ha kell, zárdában végzi, csak a virágnak ne legyen baja!
Borókát elragadta a hév. Nem volt teljesen reális az ítélőképessége azokban a pillanatokban.
Máté értetlenül nézett volt barátnőjére.
- Neked mi a bajod? Két hónapja még őt sírtál, hogy ne legyen vége!
Boró karon ragadta a fiút, és kihúzta a sekrestyéből. Nem akarta, hogy bárki is szemtanúja vagy fültanúja legyen a beszélgetésnek.
Senkinek sem tűnt fel a két fiatal távozása, hacsak annyiban nem, hogy az ajtón pár másodpercre berobbant az augusztusi forró levegő. S még csak az sem volt igaz, hogy senkinek. Norbi ledöbbenve követte az eseményeket, és miután a Máté-Boróka páros távozott, a bukóra nyitott ablak felé sompolygott, hátha hall valamit.
Persze nem járt sikerrel, mert Boró - igen gondosan - az addigra kiürült templomudvar másik sarkába húzta Mátét.
- Most kérdezd, mi bajom! - tette csípőre a kezét a lány, de akkora vehemenciával, hogy Máté döbbenten hőkölt hátra. - Két hónapja az két hónapja volt! Azóta sikeresen elfelejtettelek, nem nyomja már a szívem a te genyóságod súlya! - vágta a fiúhoz.
- Nyugi, Drága!
- Nem vagyok drága! Főleg neked nem! Már egy jó ideje nem!
Boróka dühödten sarkon fordult, és visszavágtatott a sekrestyéhez. Aztán gondolt egyet, és a kerítés és a sekrestye közötti apró nyíláson át befutott az épület mögé.
Mikor kisebbek voltak, sokat játszottak itt mise után. Kis indián-paradicsom volt ez, öreg fákkal, dzsumbujjal, magasra nőtt, gondozatlan fűvel. És ami a legjobb: egyik oldalról sem lehetett belátni. Két oldalát a sekrestye és a templom tette ki, míg a másik két oldalon tujával benőtt kerítés futott. Még a nap is csak télen sütött ide, ennek következtében pedig a hőmérséklet is igen kellemes volt.
Attól nem tartott, hogy bárki meglátta volna, hova futott be, a sekrestyében pedig még egy darabig simán eltartott a traccsparti, ezért is lepődött meg, mikor egy idegen hang, valahonnan tompán a nevén szólította.
- Ki az? - pördült meg a lány, de - mily meglepő! - ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, senkit sem látott.
- Andi vagyok! Hova tűntél?
És tényleg. Boróka mostmár fel is ismerte Norbi húgának jellegzetesen és kislányosan magas szopránját.
- Itt vagyok az épület mögött! Kerüld meg az áfonyabokrot, és indulj el a fal mentén - sóhajtott a lány. Andi nem számított nemkívánatos személynek. Pontosabban olyannak sem, akit szívesen látott volna, de mivel ebbe a kategóriába jelen pillanatban senki sem tartozott, teljesen mindegy volt, Andi jön-e, vagy sem.
Hamarosan meg is jelent a vékony, fekete hajú, kihúzott szemöldökű lány. - Szenya a pasid - jelentette ki, minden bevezető nélkül, miközben leporolta magáról a ráragadt faleveleket.
- Nem a pasim! - kérte ki magának Boróka.
- Szenya az exed - rántotta meg a vállát Andi, mint akinek teljesen mindegy az infó, úgysem változtat a helyzeten.
- Kösz, ezt magamtól is tudom. Mostmár.
- Miért, régen nem volt szenya?
- De, az volt - sóhajtott Boróka. - Csak a szerelemtől nem tűnt fel.
- Ez előfordul néha. Például képzeld el, a falunkban van egy Réka nevű csaj, körülbelül veled egyidős lehet, aki teljesen belezúgott a bátyámba. Erre most jött rá a nyomi, mikor már Norbi négy éve jár a szemi-cuccba. Na, ennek a csajnak például nem tűnik fel, hogy nem csak az az akadály, hogy Norbi papnak tanul.
- Hanem még mi? - Boróka érezte, kezdenek kellemetlen témákat boncolgatni. Különben is, ki az a Réka? Hadd tekeri ki mindjárt a nyakát!
- Hogy Norbi bűnronda - jelentette ki Andi, mintha csak azt mondta volna, dög meleg van. - Ez pedig tökéletesen igazolja azt a tényt, hogy a szerelem elveszi az ember eszét. De a tisztán látását biztosan.
"Jobb lesz témát váltani" - gondolta Boróka, és ez Andi egyes mondatai után egyre jobban érlelődött benne.
- Nem is láttam még helyes papnövendéket, pedig találkoztam már néhánnyal a szemis ünnepségeken... - merengett el Andi, mintha ez lenne a világon a legnagyobb probléma: hogy helyes papnövendékek nincsenek.
- Szeminárium.
- Hm? - meredt maga elé továbbra is Andi.
- Nem szemi-cucc. De még csak nem is szemini. Szeminárium - tagolta Boróka, mintha egy gyengeelméjűnek magyarázná.
- Aaaaz! - kiáltott fel hirtelen vidáman Andi. - Mindig elfelejtem! Hogy lehet valaminek ilyen fura neve? Nem, ne is válaszolj, költői volt.
Borókát több szempontból is elgondolkodtatták Andi szavai. Mint például: ki az a Réka? És aztán: Úristen, mibe keveredett, egy papnövendékre vetett szemet, ebbe még bele sem gondolt, mi lesz ebből? Ezenkívül: ki mondja még Andin kívül, hogy Norbi bűnronda? ("Na, ez az, senki! Bibibiiii!") De legfőképpen: ki az a Réka?
- Ki az a Réka?
- Tessék? - kapta fel a fejét Andi, a "nagy" elmélkedésből.
"Hát, ez kicsúszott hangosan. Mostmár mindegy, tudjunk meg róla mindent!"
- Mit kell tudni erről a Rékáról?
- Ja, hogy az! - és Andi belekezdett a hosszú-hosszú Réka-sztoriba, időnként picit beleszínezve, kicsit elvéve a történetből.
"Elkezdtük Mátéval, és kilyukadunk ennél az ismeretlen Réka-csajnál. Remek beszélgetőtárs ez az Andi!"
Körülbelül tíz perc múlva, mikor Andi a mondandója végére ért, Boróka döbbenten bámult maga elé.
- És most Réka kitalálta, hogy lebeszéli Norbit arról, hogy papnak menjen, és meggyőzi, hogy inkább őt vegye feleségül. Tiszta kettyós a csaj!
- Na, ebben egyetértünk! - Boróka köpni-nyelni nem tudott, ahogy rájött, hogy nem is az a probléma, hogy egy potenciális ellenfél valahol itt garázdálkodik a régióban, hanem sokkal inkább az, hogy ez az ellenfél tényleg nem százas! Míg ő, Boróka, meg sem próbálna Norbi útjába állni - és ezt most sziklaszilárdan elhatározta -, addig Réka kényszerzubbonyosokat megszégyenítő lépésekre készül. Legalábbis ez jön le abból, amit Andi mesélt.
- És...Norbi tud a dologról?
- Igen. Mikor tegnapelőtt itt jártunk, neki is elmeséltem...de nem az egészet.
Andi hajtincsét tekergetve meredt a távolba.
- Hm. Szegény!
Boróka hazugnak érezte magát. Egy hazug kis csótánynak. Itt sajnálkozik Norbi húgával, szidnak egy lányt, akinek körülbelül ugyanolyanok az érzései, mint neki magának. Jó, nem teljesen, mert Réka erőszakos is, de...majdnem. Most döbbent rá, hogy ezt nagyon nem gondolta végig. Norbi papnövendék. A katolikus papok pedig nem házasodhatnak. Na, az még csak hagyján, de viszonyuk sem lehet. Igaz, hogy a fiú még nem pap, de egy nap az lesz. Ki tudja... Lehet, hogy nem is olyan sokára!
- Mit fogsz most tenni? - próbálta leplezni kíváncsiságát.
- Én? - kapta fel a fejét döbbenten Andi. - Leginkább semmit. Mit csinálnék? Legalább 100 km-re lakunk innen, Rékáékkal a szomszéd utcában. A lány csak akkor veszélyes, ha Norbi hazautazik. Ide nem jön, az tuti!
- Reméljük!
- Amúgy ez miért is érdekel téged? - Andi homlok-ráncolva nézett Borókára.
- Miért is ne? Talán baj?
"Itt hamarosan nagyon nagy gázok lesznek, ha valaki sürgősen nem siet a segítségemre!"
- Furcsa vagy, te lány! Csak azt nem tudom, miért...
"Hála Isten, Andi valahol leragadt Verus szintjén. Addig jó nekem!"
A lányok hátul is hallották, hogy kitárul a sekrestye nyikorgó ajtaja.
- Azt hiszem, jobb lesz menni - Boróka oldalazva indult meg a fal mentén, az áfonyabokor mögé érve bevárta Andit, majd egy óvatlan pillanatban kibújtak, és elvegyültek a kitóduló tömegben.
"Ennyi ember, csoda, hogy elfértek a sekrestyében!" - Boróka szemével Mátét kereste, de úgy tűnt, a fiú meglépett remek elvonulása után.
- Nahát, Boró, te eddig is itt voltál? - a lány édesanyja hátulról közelítette meg "prédáját".
- Öhm...Andival beszélgettünk - és ez végülis nem volt hazugság.
- Hogy itt milyen jó a társaság! - Sárát igazából az sem hatotta volna meg, ha Boróka azt mondta volna, kint drogoztak a kertben, annyira el volt szállva, hogy még ennyi jóérzésű és kedves ember létezik. - És ez a Norbi! Hát kész főnyeremény! Nagy kár, hog már nem lehet lecsapni rá!
- Na de anya! - Boróka fülig pirulva meresztette szemét édesanyjára.
- Csak megmondom a véleményem, ebből nem kell téves következtetéseket levonni! - anyja homlok-ráncolva nézett lányára. - Egyébként - folytatta még bizalmasabb hangnemben Sára - hallottad, hogy Bogi jövő hétre kapott időpontot a nőgyógyászhoz?
- Juj, ez nagyon jó hír! - Boróka máris elfelejtette az előbb történt kínos pillanatokat. - Annyira szeretném, ha lenne egy tündéri kisfiuk is! - lelkesedett a lány.
A "kemény mag" - a kántor-család, Borókáék, Norbiék, és a sekrestyés Mesterék a két atyával együtt vágtak át az úttesten a plébániára. A 20 fős társaság vígan beszélgetve érkezett meg a hatalmas, ennek ellenére barátságos ház előtérbe. Antal atya és István atya zártkörű "bulit" rendeztek a nagy nap alkalmából. Mária néni még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ennyi emberre főzhet.
Az ebéd előtti készületekből mindenki kivette a részét, hiszen éhes volt már a társaság, így pedig csakhamar már két összetolt asztal közepén gőzölgött a Mária néni felé gulyásleves.
Antal atya vezetésével elmondták az imát, majd mindenki nagy étvággyal látott neki Mária néni remek ebédjének.
A gőzölgő húsleves alatt Boróka megnyugodva vette tudomásul, hogy Norbi jó messze ül tőle, így nem kell vele foglalkoznia. Ehelyett az édes Mester Zsombi és Andi voltak a szomszédai.
Mester Zsombi a sekrestyés középső gyermeke volt. Elbűvölő kisfiú, pimasz mosollyal, fehér fogakkal, szeplős orcával. Kék szeme huncutul fénylett reggeltől estig. A negyedikből minden kislány odavolt érte. Sőt, nem csak ők, de az összes alsós, még néhány felsős is. Bátyjával, Bencével, ők voltak a városka iskolájának koronázatlan királyfii. Még ha egy kicsit beszédhibával küszködtek is.
Zsombi most éppen fogpiszkálókból építkezett. Másik oldalán Ági, az édesanyja ült, de túlságosan lefoglalta, hogy harmadik porontyának, a hatéves Jankának operálta le a pulykanyakról a husit. Így Borókára várt az a megtisztelő feladat, hogy Zsombit felvilágosítsa a társaságban történő étkezés szabályairól. Jelesen a fogpiszkáló rendeltetésszerű használatáról.
Sóhajtva tette le hát a kanalat, és a kisfiúhoz fordult.
- Zsombikám, te mi a szamárlöttyöt csinálsz?
A megszólított úgy nézett a lányra mintha az gyengeelméjű lett volna.
- Építkezem. Nem látszik? - Zsombi mindig úgy beszélt, hogy közben mosolygott. Ebből következően pedig kicsit pösze volt.
- A fogpiszkáló nem építkezésre való. Egyed inkább ezt a finom levest, Mária néni sokat fáradozott vele!
Zsombi oda meg vissza volt Borókáért, ezért valósulhatott meg, hogy a lány kérésére abbahagyta a játékot.
Andi vigyorogva követte nyomon az eseményeket.
- Mi van, nem tetszik valami? - vágta oda a szintén vigyori Boró.
- Á, csak tanulom a nevelési módszereidet - legyintett Andi nevetve.
- Azt teheted is. Egyszerűen csodálatos vagyok.
- És szerény is.
- Hagyján.
Boróka felállt, hogy összeszedje a kiürült leveses tányérokat. Mária néni a konyhába vitette vele, majd visszaült a helyére, és kezdetét vette a "második felvonás": a rántott sajt, Brassóival. Mária néni egyik konyhai fejlesztése a sok közül.
- Ó, rántott sajt! - Andi arcán újabb mosoly terült szét.
"Ez a lány tényleg Verus szintjén van. Hogy tud örülni még a rántott sajtnak is!" - Boróka fejét csóválva látott neki az ízletes fogásnak.
- Képzeld - kezdett fecsegésbe Andi, ezzel lehetetlenné téve, hogy Boróka teljes egészében az étkezésre koncentrálhasson - Norbinak a rántott sajt a kedvence!
- Nahát, micsoda véletlenek! - Boróka próbált lelkesedni eme remek információért, de nem ment annyira, mint Andinak.
- Oké, tudom, hogy kicsit kettyósnak tartasz...
- Mi? Nem is! - "Mert nagyon."
- De még nem nőtt be a fejem lágya, ezt én is tudom. Sokan mondták. A családomnak egyenesen az ágyára szoktam menni. Általában a barátnőimnek is. De csak olyat választok barátnak, akivel ez kölcsönös.
És csak nyomta a dumát Andi, mintha megnyitották volna a csapot. A másik oldalán ülő édesanyja pedig minden kijelentésére helyeselően bólogatott.
Ebből következhetett az, hogy Boróka a desszertre már nagyon elfáradt. Mentálisan.
Bogi és Mária néni kihordták a málnás-csokoládés házi fagylaltkülönlegességeket, a gyerekek - és persze a felnőttek is - pedig nagy örömmel vetették rá magukat a finom édességre.
Ebéd után az anyukák mosogatni indultak a konyhába, Mária néni vezetésével, de nem kellett őket félteni: hamarosan már az ő csivitelésüktől volt hangos a ház.
A két atya és a férfiak letelepedtek a nappaliban kávézni, Verus pedig felvitte az aprónépet az emeletre. Hamarosan Andi is utánairamodott, eleget téve édesanyja kérésének.
Norbi, Boróka és a három fiú, Marci, Zsombi és Bence, tanácstalanul és legfőképpen ötlet nélkül maradtak a konyhában.
István atya látva bizonytalanságukat, kiszólt a nappaliból.
- A pincében van egy csocsóasztal. Nézzétek meg nyugodtan. Lehet, hogy kicsit pókhálós, de talán lehet rajta játszani.
A fiúknak több sem kellett, már indultak is a pincébe. Boróka először nem akart velük tartani, hiszen ahol Norbi van, ott ő nem tartózkodna szívesen. Ne kísértsük az ördögöt, ha lehet alapon. Végül mégis utánuk ment, mert a Verus-Andi-kislányok történet még kevésbé volt ínyére.
A pincében valóban nem volt nagy tisztaság.
- Ha ezt rendbe hoznánk, lehetne itt egy remek ifis hittant üzemeltetni! - Norbi nagy örömmel vette szemügyre a helyiséget. A zalai csoport jutott eszébe, ahová annyi szép emlék kötötte. És persze jó pár sötét is, Réka miatt. Réka, aki minden jel szerint rá akar mozdulni, pedig már kispap!
- Nagyon jó ötlet! - lelkesült fel rögtön Boróka is, gátat szabva Norbi beboruló gondolatainak. - Mindig is szerettem volna egy ifis csapatot, István atya is dolgozott rajta, de Antal atya sorra kereste a kifogásokat. Nem szereti, ha tele van a ház. Ő a csöndet és nyugalmat szereti...
- Majd én beszélek vele - mosolygott Norbi magabiztosan. - Egy Antal atya számomra nem lehet akadály!
Észre sem vették, hogy ketten maradtak, beszélgetésbe elegyedtek gyermekkori hittanos emlékeikről.
Az egyik hirtelen beállt csöndbe Zsombi hangja hasított.
- Halihó, szerelmespár! Jó lenne elszakadni egymás bámulásától!
Boróka zavartan kapta el a fejét, és pír szökött az arcába. Valóban, körülbelül fél perce nem beszéltek, csak elgondolkodva bambultak maguk elé. De még véletlenül sem egymásra! Ez egyenesen felháborító feltételezés!
Norbi is alaposan zavarba jött, hiszen kispap mivoltát sértették az ilyen gondolatok és megjegyzések. Inkább nem szólt azonban semmit. Zsombi még kisfiú, hogyan is érthetné meg a papi hivatás szépségeit! És lemondásait.
Mindketten a Zsombi által mutatott szomszéd szobába mentek hát, ahol Boróka fél perccel később már csak azt vette észre, hogy könyörtelenül kizárták a játékból: a négy fiú kettesével egymás ellen versengett.
A csocsóasztal döngve szólt minden egyes gólnál, a bábuk csattogtak, a fiúk kiabáltak.
Mikor aztán Zsombi, Norbi párja beütötte a kezét az egyik fogóba, Borókát lökdöste a helyére. A lány először tiltakozott, de aztán beállt.
És nyertek. Tíz-egyre. Kezeik automatikusan csattantak a levegőben. Marci és Bence visszavágót követeltek, de ők nem törődtek velük.
Valami elkezdődött.
Mintha egy világ dőlt volna össze Borókában. Úgy érezte, mindenki összeesküdött ellene, kést fennek a háta mögött, és kinevetik.
Robbantak benne az indulatok. Nem tudta, mit csinál. A Norbi iránt érzett, kezdetleges rózsabimbóra a lelkében mintha mérget öntöttek volna. Fájt. Nagyon fájt.
És ezt a fájdalmat muszáj volt magából kiadnia.
Ellökte magától a fiút.
- Te...te...mit csinálsz? - úgy beharapta az ajkát, hogy szinte a vér is kiserkent belőle.
Úgy érezte, megszentségtelenítették a rózsabimbóját. Ahhoz senki sem nyúlhat! Ha kell, zárdában végzi, csak a virágnak ne legyen baja!
Borókát elragadta a hév. Nem volt teljesen reális az ítélőképessége azokban a pillanatokban.
Máté értetlenül nézett volt barátnőjére.
- Neked mi a bajod? Két hónapja még őt sírtál, hogy ne legyen vége!
Boró karon ragadta a fiút, és kihúzta a sekrestyéből. Nem akarta, hogy bárki is szemtanúja vagy fültanúja legyen a beszélgetésnek.
Senkinek sem tűnt fel a két fiatal távozása, hacsak annyiban nem, hogy az ajtón pár másodpercre berobbant az augusztusi forró levegő. S még csak az sem volt igaz, hogy senkinek. Norbi ledöbbenve követte az eseményeket, és miután a Máté-Boróka páros távozott, a bukóra nyitott ablak felé sompolygott, hátha hall valamit.
Persze nem járt sikerrel, mert Boró - igen gondosan - az addigra kiürült templomudvar másik sarkába húzta Mátét.
- Most kérdezd, mi bajom! - tette csípőre a kezét a lány, de akkora vehemenciával, hogy Máté döbbenten hőkölt hátra. - Két hónapja az két hónapja volt! Azóta sikeresen elfelejtettelek, nem nyomja már a szívem a te genyóságod súlya! - vágta a fiúhoz.
- Nyugi, Drága!
- Nem vagyok drága! Főleg neked nem! Már egy jó ideje nem!
Boróka dühödten sarkon fordult, és visszavágtatott a sekrestyéhez. Aztán gondolt egyet, és a kerítés és a sekrestye közötti apró nyíláson át befutott az épület mögé.
Mikor kisebbek voltak, sokat játszottak itt mise után. Kis indián-paradicsom volt ez, öreg fákkal, dzsumbujjal, magasra nőtt, gondozatlan fűvel. És ami a legjobb: egyik oldalról sem lehetett belátni. Két oldalát a sekrestye és a templom tette ki, míg a másik két oldalon tujával benőtt kerítés futott. Még a nap is csak télen sütött ide, ennek következtében pedig a hőmérséklet is igen kellemes volt.
Attól nem tartott, hogy bárki meglátta volna, hova futott be, a sekrestyében pedig még egy darabig simán eltartott a traccsparti, ezért is lepődött meg, mikor egy idegen hang, valahonnan tompán a nevén szólította.
- Ki az? - pördült meg a lány, de - mily meglepő! - ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, senkit sem látott.
- Andi vagyok! Hova tűntél?
És tényleg. Boróka mostmár fel is ismerte Norbi húgának jellegzetesen és kislányosan magas szopránját.
- Itt vagyok az épület mögött! Kerüld meg az áfonyabokrot, és indulj el a fal mentén - sóhajtott a lány. Andi nem számított nemkívánatos személynek. Pontosabban olyannak sem, akit szívesen látott volna, de mivel ebbe a kategóriába jelen pillanatban senki sem tartozott, teljesen mindegy volt, Andi jön-e, vagy sem.
Hamarosan meg is jelent a vékony, fekete hajú, kihúzott szemöldökű lány. - Szenya a pasid - jelentette ki, minden bevezető nélkül, miközben leporolta magáról a ráragadt faleveleket.
- Nem a pasim! - kérte ki magának Boróka.
- Szenya az exed - rántotta meg a vállát Andi, mint akinek teljesen mindegy az infó, úgysem változtat a helyzeten.
- Kösz, ezt magamtól is tudom. Mostmár.
- Miért, régen nem volt szenya?
- De, az volt - sóhajtott Boróka. - Csak a szerelemtől nem tűnt fel.
- Ez előfordul néha. Például képzeld el, a falunkban van egy Réka nevű csaj, körülbelül veled egyidős lehet, aki teljesen belezúgott a bátyámba. Erre most jött rá a nyomi, mikor már Norbi négy éve jár a szemi-cuccba. Na, ennek a csajnak például nem tűnik fel, hogy nem csak az az akadály, hogy Norbi papnak tanul.
- Hanem még mi? - Boróka érezte, kezdenek kellemetlen témákat boncolgatni. Különben is, ki az a Réka? Hadd tekeri ki mindjárt a nyakát!
- Hogy Norbi bűnronda - jelentette ki Andi, mintha csak azt mondta volna, dög meleg van. - Ez pedig tökéletesen igazolja azt a tényt, hogy a szerelem elveszi az ember eszét. De a tisztán látását biztosan.
"Jobb lesz témát váltani" - gondolta Boróka, és ez Andi egyes mondatai után egyre jobban érlelődött benne.
- Nem is láttam még helyes papnövendéket, pedig találkoztam már néhánnyal a szemis ünnepségeken... - merengett el Andi, mintha ez lenne a világon a legnagyobb probléma: hogy helyes papnövendékek nincsenek.
- Szeminárium.
- Hm? - meredt maga elé továbbra is Andi.
- Nem szemi-cucc. De még csak nem is szemini. Szeminárium - tagolta Boróka, mintha egy gyengeelméjűnek magyarázná.
- Aaaaz! - kiáltott fel hirtelen vidáman Andi. - Mindig elfelejtem! Hogy lehet valaminek ilyen fura neve? Nem, ne is válaszolj, költői volt.
Borókát több szempontból is elgondolkodtatták Andi szavai. Mint például: ki az a Réka? És aztán: Úristen, mibe keveredett, egy papnövendékre vetett szemet, ebbe még bele sem gondolt, mi lesz ebből? Ezenkívül: ki mondja még Andin kívül, hogy Norbi bűnronda? ("Na, ez az, senki! Bibibiiii!") De legfőképpen: ki az a Réka?
- Ki az a Réka?
- Tessék? - kapta fel a fejét Andi, a "nagy" elmélkedésből.
"Hát, ez kicsúszott hangosan. Mostmár mindegy, tudjunk meg róla mindent!"
- Mit kell tudni erről a Rékáról?
- Ja, hogy az! - és Andi belekezdett a hosszú-hosszú Réka-sztoriba, időnként picit beleszínezve, kicsit elvéve a történetből.
"Elkezdtük Mátéval, és kilyukadunk ennél az ismeretlen Réka-csajnál. Remek beszélgetőtárs ez az Andi!"
Körülbelül tíz perc múlva, mikor Andi a mondandója végére ért, Boróka döbbenten bámult maga elé.
- És most Réka kitalálta, hogy lebeszéli Norbit arról, hogy papnak menjen, és meggyőzi, hogy inkább őt vegye feleségül. Tiszta kettyós a csaj!
- Na, ebben egyetértünk! - Boróka köpni-nyelni nem tudott, ahogy rájött, hogy nem is az a probléma, hogy egy potenciális ellenfél valahol itt garázdálkodik a régióban, hanem sokkal inkább az, hogy ez az ellenfél tényleg nem százas! Míg ő, Boróka, meg sem próbálna Norbi útjába állni - és ezt most sziklaszilárdan elhatározta -, addig Réka kényszerzubbonyosokat megszégyenítő lépésekre készül. Legalábbis ez jön le abból, amit Andi mesélt.
- És...Norbi tud a dologról?
- Igen. Mikor tegnapelőtt itt jártunk, neki is elmeséltem...de nem az egészet.
Andi hajtincsét tekergetve meredt a távolba.
- Hm. Szegény!
Boróka hazugnak érezte magát. Egy hazug kis csótánynak. Itt sajnálkozik Norbi húgával, szidnak egy lányt, akinek körülbelül ugyanolyanok az érzései, mint neki magának. Jó, nem teljesen, mert Réka erőszakos is, de...majdnem. Most döbbent rá, hogy ezt nagyon nem gondolta végig. Norbi papnövendék. A katolikus papok pedig nem házasodhatnak. Na, az még csak hagyján, de viszonyuk sem lehet. Igaz, hogy a fiú még nem pap, de egy nap az lesz. Ki tudja... Lehet, hogy nem is olyan sokára!
- Mit fogsz most tenni? - próbálta leplezni kíváncsiságát.
- Én? - kapta fel a fejét döbbenten Andi. - Leginkább semmit. Mit csinálnék? Legalább 100 km-re lakunk innen, Rékáékkal a szomszéd utcában. A lány csak akkor veszélyes, ha Norbi hazautazik. Ide nem jön, az tuti!
- Reméljük!
- Amúgy ez miért is érdekel téged? - Andi homlok-ráncolva nézett Borókára.
- Miért is ne? Talán baj?
"Itt hamarosan nagyon nagy gázok lesznek, ha valaki sürgősen nem siet a segítségemre!"
- Furcsa vagy, te lány! Csak azt nem tudom, miért...
"Hála Isten, Andi valahol leragadt Verus szintjén. Addig jó nekem!"
A lányok hátul is hallották, hogy kitárul a sekrestye nyikorgó ajtaja.
- Azt hiszem, jobb lesz menni - Boróka oldalazva indult meg a fal mentén, az áfonyabokor mögé érve bevárta Andit, majd egy óvatlan pillanatban kibújtak, és elvegyültek a kitóduló tömegben.
"Ennyi ember, csoda, hogy elfértek a sekrestyében!" - Boróka szemével Mátét kereste, de úgy tűnt, a fiú meglépett remek elvonulása után.
- Nahát, Boró, te eddig is itt voltál? - a lány édesanyja hátulról közelítette meg "prédáját".
- Öhm...Andival beszélgettünk - és ez végülis nem volt hazugság.
- Hogy itt milyen jó a társaság! - Sárát igazából az sem hatotta volna meg, ha Boróka azt mondta volna, kint drogoztak a kertben, annyira el volt szállva, hogy még ennyi jóérzésű és kedves ember létezik. - És ez a Norbi! Hát kész főnyeremény! Nagy kár, hog már nem lehet lecsapni rá!
- Na de anya! - Boróka fülig pirulva meresztette szemét édesanyjára.
- Csak megmondom a véleményem, ebből nem kell téves következtetéseket levonni! - anyja homlok-ráncolva nézett lányára. - Egyébként - folytatta még bizalmasabb hangnemben Sára - hallottad, hogy Bogi jövő hétre kapott időpontot a nőgyógyászhoz?
- Juj, ez nagyon jó hír! - Boróka máris elfelejtette az előbb történt kínos pillanatokat. - Annyira szeretném, ha lenne egy tündéri kisfiuk is! - lelkesedett a lány.
A "kemény mag" - a kántor-család, Borókáék, Norbiék, és a sekrestyés Mesterék a két atyával együtt vágtak át az úttesten a plébániára. A 20 fős társaság vígan beszélgetve érkezett meg a hatalmas, ennek ellenére barátságos ház előtérbe. Antal atya és István atya zártkörű "bulit" rendeztek a nagy nap alkalmából. Mária néni még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ennyi emberre főzhet.
Az ebéd előtti készületekből mindenki kivette a részét, hiszen éhes volt már a társaság, így pedig csakhamar már két összetolt asztal közepén gőzölgött a Mária néni felé gulyásleves.
Antal atya vezetésével elmondták az imát, majd mindenki nagy étvággyal látott neki Mária néni remek ebédjének.
A gőzölgő húsleves alatt Boróka megnyugodva vette tudomásul, hogy Norbi jó messze ül tőle, így nem kell vele foglalkoznia. Ehelyett az édes Mester Zsombi és Andi voltak a szomszédai.
Mester Zsombi a sekrestyés középső gyermeke volt. Elbűvölő kisfiú, pimasz mosollyal, fehér fogakkal, szeplős orcával. Kék szeme huncutul fénylett reggeltől estig. A negyedikből minden kislány odavolt érte. Sőt, nem csak ők, de az összes alsós, még néhány felsős is. Bátyjával, Bencével, ők voltak a városka iskolájának koronázatlan királyfii. Még ha egy kicsit beszédhibával küszködtek is.
Zsombi most éppen fogpiszkálókból építkezett. Másik oldalán Ági, az édesanyja ült, de túlságosan lefoglalta, hogy harmadik porontyának, a hatéves Jankának operálta le a pulykanyakról a husit. Így Borókára várt az a megtisztelő feladat, hogy Zsombit felvilágosítsa a társaságban történő étkezés szabályairól. Jelesen a fogpiszkáló rendeltetésszerű használatáról.
Sóhajtva tette le hát a kanalat, és a kisfiúhoz fordult.
- Zsombikám, te mi a szamárlöttyöt csinálsz?
A megszólított úgy nézett a lányra mintha az gyengeelméjű lett volna.
- Építkezem. Nem látszik? - Zsombi mindig úgy beszélt, hogy közben mosolygott. Ebből következően pedig kicsit pösze volt.
- A fogpiszkáló nem építkezésre való. Egyed inkább ezt a finom levest, Mária néni sokat fáradozott vele!
Zsombi oda meg vissza volt Borókáért, ezért valósulhatott meg, hogy a lány kérésére abbahagyta a játékot.
Andi vigyorogva követte nyomon az eseményeket.
- Mi van, nem tetszik valami? - vágta oda a szintén vigyori Boró.
- Á, csak tanulom a nevelési módszereidet - legyintett Andi nevetve.
- Azt teheted is. Egyszerűen csodálatos vagyok.
- És szerény is.
- Hagyján.
Boróka felállt, hogy összeszedje a kiürült leveses tányérokat. Mária néni a konyhába vitette vele, majd visszaült a helyére, és kezdetét vette a "második felvonás": a rántott sajt, Brassóival. Mária néni egyik konyhai fejlesztése a sok közül.
- Ó, rántott sajt! - Andi arcán újabb mosoly terült szét.
"Ez a lány tényleg Verus szintjén van. Hogy tud örülni még a rántott sajtnak is!" - Boróka fejét csóválva látott neki az ízletes fogásnak.
- Képzeld - kezdett fecsegésbe Andi, ezzel lehetetlenné téve, hogy Boróka teljes egészében az étkezésre koncentrálhasson - Norbinak a rántott sajt a kedvence!
- Nahát, micsoda véletlenek! - Boróka próbált lelkesedni eme remek információért, de nem ment annyira, mint Andinak.
- Oké, tudom, hogy kicsit kettyósnak tartasz...
- Mi? Nem is! - "Mert nagyon."
- De még nem nőtt be a fejem lágya, ezt én is tudom. Sokan mondták. A családomnak egyenesen az ágyára szoktam menni. Általában a barátnőimnek is. De csak olyat választok barátnak, akivel ez kölcsönös.
És csak nyomta a dumát Andi, mintha megnyitották volna a csapot. A másik oldalán ülő édesanyja pedig minden kijelentésére helyeselően bólogatott.
Ebből következhetett az, hogy Boróka a desszertre már nagyon elfáradt. Mentálisan.
Bogi és Mária néni kihordták a málnás-csokoládés házi fagylaltkülönlegességeket, a gyerekek - és persze a felnőttek is - pedig nagy örömmel vetették rá magukat a finom édességre.
Ebéd után az anyukák mosogatni indultak a konyhába, Mária néni vezetésével, de nem kellett őket félteni: hamarosan már az ő csivitelésüktől volt hangos a ház.
A két atya és a férfiak letelepedtek a nappaliban kávézni, Verus pedig felvitte az aprónépet az emeletre. Hamarosan Andi is utánairamodott, eleget téve édesanyja kérésének.
Norbi, Boróka és a három fiú, Marci, Zsombi és Bence, tanácstalanul és legfőképpen ötlet nélkül maradtak a konyhában.
István atya látva bizonytalanságukat, kiszólt a nappaliból.
- A pincében van egy csocsóasztal. Nézzétek meg nyugodtan. Lehet, hogy kicsit pókhálós, de talán lehet rajta játszani.
A fiúknak több sem kellett, már indultak is a pincébe. Boróka először nem akart velük tartani, hiszen ahol Norbi van, ott ő nem tartózkodna szívesen. Ne kísértsük az ördögöt, ha lehet alapon. Végül mégis utánuk ment, mert a Verus-Andi-kislányok történet még kevésbé volt ínyére.
A pincében valóban nem volt nagy tisztaság.
- Ha ezt rendbe hoznánk, lehetne itt egy remek ifis hittant üzemeltetni! - Norbi nagy örömmel vette szemügyre a helyiséget. A zalai csoport jutott eszébe, ahová annyi szép emlék kötötte. És persze jó pár sötét is, Réka miatt. Réka, aki minden jel szerint rá akar mozdulni, pedig már kispap!
- Nagyon jó ötlet! - lelkesült fel rögtön Boróka is, gátat szabva Norbi beboruló gondolatainak. - Mindig is szerettem volna egy ifis csapatot, István atya is dolgozott rajta, de Antal atya sorra kereste a kifogásokat. Nem szereti, ha tele van a ház. Ő a csöndet és nyugalmat szereti...
- Majd én beszélek vele - mosolygott Norbi magabiztosan. - Egy Antal atya számomra nem lehet akadály!
Észre sem vették, hogy ketten maradtak, beszélgetésbe elegyedtek gyermekkori hittanos emlékeikről.
Az egyik hirtelen beállt csöndbe Zsombi hangja hasított.
- Halihó, szerelmespár! Jó lenne elszakadni egymás bámulásától!
Boróka zavartan kapta el a fejét, és pír szökött az arcába. Valóban, körülbelül fél perce nem beszéltek, csak elgondolkodva bambultak maguk elé. De még véletlenül sem egymásra! Ez egyenesen felháborító feltételezés!
Norbi is alaposan zavarba jött, hiszen kispap mivoltát sértették az ilyen gondolatok és megjegyzések. Inkább nem szólt azonban semmit. Zsombi még kisfiú, hogyan is érthetné meg a papi hivatás szépségeit! És lemondásait.
Mindketten a Zsombi által mutatott szomszéd szobába mentek hát, ahol Boróka fél perccel később már csak azt vette észre, hogy könyörtelenül kizárták a játékból: a négy fiú kettesével egymás ellen versengett.
A csocsóasztal döngve szólt minden egyes gólnál, a bábuk csattogtak, a fiúk kiabáltak.
Mikor aztán Zsombi, Norbi párja beütötte a kezét az egyik fogóba, Borókát lökdöste a helyére. A lány először tiltakozott, de aztán beállt.
És nyertek. Tíz-egyre. Kezeik automatikusan csattantak a levegőben. Marci és Bence visszavágót követeltek, de ők nem törődtek velük.
Valami elkezdődött.
Bloggertalálkozó - Off
Sziasztok, Manók! :)
Aki közületek szintén blogger, esetleg nem az, de akármelyik kedvenc blogjának írójával és más rajongókkal szeretne találkozni, eszmét cserélni, egy szép napot eltölteni, az csatlakozzon az esemény igen aktív facebook csoportjához ITT .
Köszönöm a figyelmet! :)
Aki közületek szintén blogger, esetleg nem az, de akármelyik kedvenc blogjának írójával és más rajongókkal szeretne találkozni, eszmét cserélni, egy szép napot eltölteni, az csatlakozzon az esemény igen aktív facebook csoportjához ITT .
Köszönöm a figyelmet! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
