Sziasztok, Manók! :)
Amint láthatjátok, meghoztam a 10. részt. Nagyon szerettem írni, remélem, nektek is tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a segítségeket, egyéb dolgokat Kertész Kingának, Stellának, Árszintye Erikának és Brooklyn Lovegodnak. Ezenkívül nagyon szépen köszönöm, hogy lájkoljátok, ha valahova linkelem a blogomat a facebookos csoportokban, a több, mint 1000 oldalmegjelenítést, és persze azt, hogy már 11-en vagytok nekem! :)
Kertész Kingától pedig átvettem azt a remek szokást, hogy a részek végén kérdésekkel bombázza az olvasókat :D Szóval ha van kedvetek, majd bátran írjatok, én nagyon örülnék neki! :)
Ahogy közeledett a napja annak, hogy a kispap megérkezzen a
plébániára, úgy lett mindenki egyre izgatottabb, Boróka egyre
idegesebb, Mária néni egyre szétszórtabb, a plébánia pedig egyre
rendetlenebb.
Az érkezés előtti estén Mária néni éppen világhírű áfonyás pitéjének sütésében hívta segítségül Borókát, mikor megszólalt a telefon.
-Majd én felveszem! - ugrott Boró, hogy legalább addig is lefoglalja nyughatatlan gondolatait, míg Mária néni megtöri a tojásokat.
-Halló, Szent László plébánia, Orosz Boróka!
-Dicsértessék a Jézus Krisztus, Érsekségi Központ!
-Mindörökké, ámen. Kit adhatok? - a lány egyre zavarodottabbnak érezte magát. "Talán mégse jön semmilyen kispap..."
-A plébános úrral szeretnék beszélni.
-Egy pillanat.
Boróka félretette a telefont, és elfutott Antal atya irodája felé. Útközben sorban ugrálta át a kislányok előhagyott játékait.
-Antal atya! - kopogott végül türelmetlenül a lány az ajtón. - Telefon!
-Jövök!
Boróka visszafutott, és elbújt a sarkon kiugró ajtófélfa mögött. Muszáj volt megtudnia, hogy mit akarnak a központból.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus! - vette fel a kagylót az atya.
Itt hosszas hallgatás következett.
Boróka már éppen elment volna, vissza a konyhába, mikor Antal atya újra megszólalt.
-Ez érdekes... - itt krákogott egyet. - Akkor nem jön senki?... Ja, jön! Értem, egy másik! Lepsényi Norbert... Rendben, semmi probléma. Ha esetleg van bármi különleges igénye - vegetáriánus, esetleg allergiás a macskaszőrre, - mindenképpen jelezzék!
Boróka furcsálta a helyzetet. Most akkor jön egy másik kispap, nem is az, akit vártak? Ez érdekes...
A lány elgondolkodva ment vissza, hogy segítsen a sütésben Mária néninek.
-Lányom, gyere gyorsan, mert meg kéne mosni az áfonyát! - rikkantotta a plébánia konyhatündére.
Kevesen voltak otthon. Bogiék lementek a strandra, István atya pedig bevásárolni ment. A robotgép zümmögésén kívül így nagy csend honolt a plébánián.
-Így ni. Most kérlek öntsd bele az olajat! - rendelkezett Mária néni, és óvatosan feljebb emelete a robotgépet, nehogy kifröcsköljön a nyers tészta.
Boróka fogta a poharat, és beleborította a tartalmát a tálba.
-Mária néni?
-Igen, Boróka?
-Maga ismeri a kispapot, aki jön? Azt hiszem, Lepsényi Norbert a neve... - a lány próbálta úgy szórni az áfonyát a pitére, hogy a haja eltakarja piros arcát.
-Lepsényi, Lepsényi... - dünnyögött Mária néni. - Ismerős a név, csillagom, de meg nem tudnám mondani, honnan - tárta szét a karját a néni csalódottan.
Boróka nem egészen tudta, hogyan könyvelje el ezt a fejleményt: negatív vagy pozitív oldalra.
"Mindegy is. Holnap úgyis minden eldől. Akár akarom, akár nem, akár jó lesz nekem, akár nem."
-Mindegy, Mária néni - legyintett a lány, mintha csak egy idegesítő legyet próbált volna elűzni.
Az érkezés előtti estén Mária néni éppen világhírű áfonyás pitéjének sütésében hívta segítségül Borókát, mikor megszólalt a telefon.
-Majd én felveszem! - ugrott Boró, hogy legalább addig is lefoglalja nyughatatlan gondolatait, míg Mária néni megtöri a tojásokat.
-Halló, Szent László plébánia, Orosz Boróka!
-Dicsértessék a Jézus Krisztus, Érsekségi Központ!
-Mindörökké, ámen. Kit adhatok? - a lány egyre zavarodottabbnak érezte magát. "Talán mégse jön semmilyen kispap..."
-A plébános úrral szeretnék beszélni.
-Egy pillanat.
Boróka félretette a telefont, és elfutott Antal atya irodája felé. Útközben sorban ugrálta át a kislányok előhagyott játékait.
-Antal atya! - kopogott végül türelmetlenül a lány az ajtón. - Telefon!
-Jövök!
Boróka visszafutott, és elbújt a sarkon kiugró ajtófélfa mögött. Muszáj volt megtudnia, hogy mit akarnak a központból.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus! - vette fel a kagylót az atya.
Itt hosszas hallgatás következett.
Boróka már éppen elment volna, vissza a konyhába, mikor Antal atya újra megszólalt.
-Ez érdekes... - itt krákogott egyet. - Akkor nem jön senki?... Ja, jön! Értem, egy másik! Lepsényi Norbert... Rendben, semmi probléma. Ha esetleg van bármi különleges igénye - vegetáriánus, esetleg allergiás a macskaszőrre, - mindenképpen jelezzék!
Boróka furcsálta a helyzetet. Most akkor jön egy másik kispap, nem is az, akit vártak? Ez érdekes...
A lány elgondolkodva ment vissza, hogy segítsen a sütésben Mária néninek.
-Lányom, gyere gyorsan, mert meg kéne mosni az áfonyát! - rikkantotta a plébánia konyhatündére.
Kevesen voltak otthon. Bogiék lementek a strandra, István atya pedig bevásárolni ment. A robotgép zümmögésén kívül így nagy csend honolt a plébánián.
-Így ni. Most kérlek öntsd bele az olajat! - rendelkezett Mária néni, és óvatosan feljebb emelete a robotgépet, nehogy kifröcsköljön a nyers tészta.
Boróka fogta a poharat, és beleborította a tartalmát a tálba.
-Mária néni?
-Igen, Boróka?
-Maga ismeri a kispapot, aki jön? Azt hiszem, Lepsényi Norbert a neve... - a lány próbálta úgy szórni az áfonyát a pitére, hogy a haja eltakarja piros arcát.
-Lepsényi, Lepsényi... - dünnyögött Mária néni. - Ismerős a név, csillagom, de meg nem tudnám mondani, honnan - tárta szét a karját a néni csalódottan.
Boróka nem egészen tudta, hogyan könyvelje el ezt a fejleményt: negatív vagy pozitív oldalra.
"Mindegy is. Holnap úgyis minden eldől. Akár akarom, akár nem, akár jó lesz nekem, akár nem."
-Mindegy, Mária néni - legyintett a lány, mintha csak egy idegesítő legyet próbált volna elűzni.
-Szia Boróka! Ugye nem én keltettelek?
Boróka már tízszer elátkozta nővérét abban az öt másodpercben, mióta telefonbeszélgetésük tartott.
-Dehogynem, de teljesen mindegy - dörgölte meg a szemét.
-Jaj, ne haragudj, de feltétlen meg akartam kérdezni, hogy nem jönnél-e be velem a városba. El kell mennem orvoshoz, de csak úgy vagyok hajlandó, ha utána mehetek a H&M-be. Viszont egyedül nem szeretek vásárolni. Hm? - Veronika hangján hallatszott, hogy friss, valószínűleg rég fent van már, és ezer éve lefutotta a szokásos, reggeli 10 km-ét.
Boróka ezzel szemben még sehol sem tartott a reggeli teendők listáján. Olyannyira sehol, hogy nemrég nyitotta ki a szemét, és még mindig az ágyában szenvedve várta, hogy nővére megunja a kínzását.
-Borókaaaaa? Ott vagy még? - sipított Veronika a telefonba.
-Itt vagyok. Oké, megyek - dörmögte lány.
-Ez tök tuti! Hányra menjek érted? Negyed óra múlva jó?
Boróka erre végérvényesen felébredt.
-Negyed óra? Te megőrültél? Most keltem fel! - visított bele nővére fülébe.
-Jól van. Hajlandó vagyok alkudozni. 25 perc?
-35 perc?
-Fél óra, és egy perccel sem több! - Veronika hangja elszántan csengett a vonalban, így húga jobbnak látta, ha nem piszkálja tovább az indulás időpontjával.
-Oké, szia!
-Szia! - csicseregte Veronika.
Boróka dühösen csapta le az éjjeliszekrényre a telefonját.
"Ez nem igaz! Veronika úgy ugráltat engem, mintha a játékszere lennék. Persze az én bajom is. Miért hagyom?"
A lány füstölögve viharzott le a lépcsőn.
-Délelőttre elmegyek, ebédre itt vagyok, délután gyakorolok a misére! - kiáltott be a konyhába, ahol Bogi mosogatott.
-Jó, de ebédre tényleg érj vissza! Délben jön a kispap! - szólt utána a nő.
"Basszus, ez teljesen kiment a fejemből!" - sápadt le a lány.
-Persze, itt leszek! - a bejárati ajtó döngve csapódott be Boróka mögött.
Mire kiért a kapuhoz, nővére már a járda mellett parkolt, a család fehér Skodájával.
-Szia, Verus! - pattant be a járműbe Boróka, és két csattanós puszit nyomott nővére arcára. Régen nem látták már egymást.
-Szia Boró! Hogy vagy?
-Szuperül. Miután hajnalok hajnalán felébresztettél, hogy máshogy is lehetnék? - vágott szenvedő arcot Boróka.
-Haha. Hajnalok hajnalán. Fél kilenckor. Nincs ezen a plébánián egy ébresztőóra sem?
-Nagyon vicces. Hát már aludni sem szabad?
-Ahelyett, hogy Boginak és Mária néninek segítenél elkészíteni a reggelit, alszol? Hát nincs lelkiismeret-furdalásod?
És már ott is tartottak, ahol legutóbb abbahagyták: egy jó kis testvéri veszekedés kellős közepén.
Az egészségközponthoz érve Boróka felkísérte nővérét a második emeletre, ahol a bőrgyógyászat helyet kapott.
-Utálom a szemölcsöket! - nyavalygott Veronika. - Különben is, hogy került rám? Olyan higiéniám van, hogy az csak na! - méltatlankodott a lány.
-Biztos a strandon kaptad el - nyugtatta a nővérét Boróka. - Ott nagyon egyszerű az ilyesmiket beszerezni.
-De ajj, és a bőrgyógyászt is utálom! Egy öreg, vén krapek! Aki ráadásul pedofil...
-Rá se ránts! Gondolj arra, hogy utána megyünk a H&M-be! Meg gondolj az asszisztensre! Előtte biztos nem fog megerőszakolni! - biztatta hisztis testvérét Boróka. - Utána cukrászdába is elmehetünk!
Veronikát láthatóan meggyőzték az érvek, mert duzzogva bár, de leült a rendelő előtti székek egyikére.
Három perccel később már szólították is.
-Orosz Veronika! - az asszisztens kedvesen mosolyogva tartotta az ajtót, amíg Verus, száját húzva bement a rendelőbe.
Boróka sanda mosollyal az arcán kapta élő a táskájából a naplót.
"Hah! Csak nem gondoltátok, hogy enélkül akárhova is kiteszem a lábam mostantól?" - nézett körbe a félig üres váróban, mintha a betegeknek akarna bizonyítani, majd felcsapta a füzetet.
Boróka már tízszer elátkozta nővérét abban az öt másodpercben, mióta telefonbeszélgetésük tartott.
-Dehogynem, de teljesen mindegy - dörgölte meg a szemét.
-Jaj, ne haragudj, de feltétlen meg akartam kérdezni, hogy nem jönnél-e be velem a városba. El kell mennem orvoshoz, de csak úgy vagyok hajlandó, ha utána mehetek a H&M-be. Viszont egyedül nem szeretek vásárolni. Hm? - Veronika hangján hallatszott, hogy friss, valószínűleg rég fent van már, és ezer éve lefutotta a szokásos, reggeli 10 km-ét.
Boróka ezzel szemben még sehol sem tartott a reggeli teendők listáján. Olyannyira sehol, hogy nemrég nyitotta ki a szemét, és még mindig az ágyában szenvedve várta, hogy nővére megunja a kínzását.
-Borókaaaaa? Ott vagy még? - sipított Veronika a telefonba.
-Itt vagyok. Oké, megyek - dörmögte lány.
-Ez tök tuti! Hányra menjek érted? Negyed óra múlva jó?
Boróka erre végérvényesen felébredt.
-Negyed óra? Te megőrültél? Most keltem fel! - visított bele nővére fülébe.
-Jól van. Hajlandó vagyok alkudozni. 25 perc?
-35 perc?
-Fél óra, és egy perccel sem több! - Veronika hangja elszántan csengett a vonalban, így húga jobbnak látta, ha nem piszkálja tovább az indulás időpontjával.
-Oké, szia!
-Szia! - csicseregte Veronika.
Boróka dühösen csapta le az éjjeliszekrényre a telefonját.
"Ez nem igaz! Veronika úgy ugráltat engem, mintha a játékszere lennék. Persze az én bajom is. Miért hagyom?"
A lány füstölögve viharzott le a lépcsőn.
-Délelőttre elmegyek, ebédre itt vagyok, délután gyakorolok a misére! - kiáltott be a konyhába, ahol Bogi mosogatott.
-Jó, de ebédre tényleg érj vissza! Délben jön a kispap! - szólt utána a nő.
"Basszus, ez teljesen kiment a fejemből!" - sápadt le a lány.
-Persze, itt leszek! - a bejárati ajtó döngve csapódott be Boróka mögött.
Mire kiért a kapuhoz, nővére már a járda mellett parkolt, a család fehér Skodájával.
-Szia, Verus! - pattant be a járműbe Boróka, és két csattanós puszit nyomott nővére arcára. Régen nem látták már egymást.
-Szia Boró! Hogy vagy?
-Szuperül. Miután hajnalok hajnalán felébresztettél, hogy máshogy is lehetnék? - vágott szenvedő arcot Boróka.
-Haha. Hajnalok hajnalán. Fél kilenckor. Nincs ezen a plébánián egy ébresztőóra sem?
-Nagyon vicces. Hát már aludni sem szabad?
-Ahelyett, hogy Boginak és Mária néninek segítenél elkészíteni a reggelit, alszol? Hát nincs lelkiismeret-furdalásod?
És már ott is tartottak, ahol legutóbb abbahagyták: egy jó kis testvéri veszekedés kellős közepén.
Az egészségközponthoz érve Boróka felkísérte nővérét a második emeletre, ahol a bőrgyógyászat helyet kapott.
-Utálom a szemölcsöket! - nyavalygott Veronika. - Különben is, hogy került rám? Olyan higiéniám van, hogy az csak na! - méltatlankodott a lány.
-Biztos a strandon kaptad el - nyugtatta a nővérét Boróka. - Ott nagyon egyszerű az ilyesmiket beszerezni.
-De ajj, és a bőrgyógyászt is utálom! Egy öreg, vén krapek! Aki ráadásul pedofil...
-Rá se ránts! Gondolj arra, hogy utána megyünk a H&M-be! Meg gondolj az asszisztensre! Előtte biztos nem fog megerőszakolni! - biztatta hisztis testvérét Boróka. - Utána cukrászdába is elmehetünk!
Veronikát láthatóan meggyőzték az érvek, mert duzzogva bár, de leült a rendelő előtti székek egyikére.
Három perccel később már szólították is.
-Orosz Veronika! - az asszisztens kedvesen mosolyogva tartotta az ajtót, amíg Verus, száját húzva bement a rendelőbe.
Boróka sanda mosollyal az arcán kapta élő a táskájából a naplót.
"Hah! Csak nem gondoltátok, hogy enélkül akárhova is kiteszem a lábam mostantól?" - nézett körbe a félig üres váróban, mintha a betegeknek akarna bizonyítani, majd felcsapta a füzetet.
Január 21., szombat
Drága Virágszálaim!
Kívánom, hogy nektek soha ne kelljen megtapasztalni azt a kellemetlen érzést, amit szerelmi bánatnak hívnak. Bár talán mégis jobb, ha a saját hibáitokból - jelen esetben csalódásaitokból - tanultok meg a nagybetűs Életben mozogni, otthon lenni.
Reggel az éjszakai sírástól bedagadt szemmel ébredtem.
Halkan kászálódtam ki az ágyból, nehogy Gabit felébresszem. Sajnos esélyem sem volt: barátnőm már a nappaliban csinálta a hasizom-gyakorlatait.
-Kati! Te jó ég! Hogy nézel ki?
Nagyon nem akaródzott válaszolnom erre a kérdésre.
-Hát... azt hiszem, allergiás vagyok az új mosóporra... - próbálkoztam nehézkesen a reggeli bágyadtságtól.
-Kamu. Ezt nem fogom elhinni! - Gabi végzett pár nyújtást, majd felállt, és lehuppant az egyik fotelbe. - Tuti, hogy az a köcsög Zoli volt az!
Drága Virágszálaim!
Kívánom, hogy nektek soha ne kelljen megtapasztalni azt a kellemetlen érzést, amit szerelmi bánatnak hívnak. Bár talán mégis jobb, ha a saját hibáitokból - jelen esetben csalódásaitokból - tanultok meg a nagybetűs Életben mozogni, otthon lenni.
Reggel az éjszakai sírástól bedagadt szemmel ébredtem.
Halkan kászálódtam ki az ágyból, nehogy Gabit felébresszem. Sajnos esélyem sem volt: barátnőm már a nappaliban csinálta a hasizom-gyakorlatait.
-Kati! Te jó ég! Hogy nézel ki?
Nagyon nem akaródzott válaszolnom erre a kérdésre.
-Hát... azt hiszem, allergiás vagyok az új mosóporra... - próbálkoztam nehézkesen a reggeli bágyadtságtól.
-Kamu. Ezt nem fogom elhinni! - Gabi végzett pár nyújtást, majd felállt, és lehuppant az egyik fotelbe. - Tuti, hogy az a köcsög Zoli volt az!
"Köcsög! Én is ezt mondtam! Haha! Gabi, a kis rokonlélek!"
Persze, most hirtelen köcsög lett Zoli. A múlt hétvégén még a világ leghelyesebb pasija volt. Változnak az idők...
-Figyelj, Gabi, hagyjuk ezt! Nem szeretném, ha erre menne rá a barátságunk! Most nem akarok beszélni róla.
Ezzel duzzogva vonultam ki a nappaliból.
A nap további részét önmagam sajnálásával töltöttem, csokit ettem, és véletlenül sem tanultam a keddi zh-ra.
-Figyelj, Gabi, hagyjuk ezt! Nem szeretném, ha erre menne rá a barátságunk! Most nem akarok beszélni róla.
Ezzel duzzogva vonultam ki a nappaliból.
A nap további részét önmagam sajnálásával töltöttem, csokit ettem, és véletlenül sem tanultam a keddi zh-ra.
"Ez az, Kati, sajnáld csak magad! De szerencsétlen vagy! Ha
nem vagy képes túllátni a saját, gagyi féltékenységeden, hát az már
régen rossz! Nézzük tovább!"
Január 22., vasárnap
Drága Virágszálaim!
Az éjszakám újabb bőgésrohamokkal telt, amikor egymást váltogatta a halk hüppögés és a hisztérikus zokogás.
Remélem, Gabi tudott aludni, azért olyan bunkó nem vagyok, és kiköltöztem a nappaliba.
Nagyon hiányzott Zoli, és sehova sem tudtam rakni, hogy a randinkon folyamatosan Gabi után érdeklődött.
Drága Virágszálaim!
Az éjszakám újabb bőgésrohamokkal telt, amikor egymást váltogatta a halk hüppögés és a hisztérikus zokogás.
Remélem, Gabi tudott aludni, azért olyan bunkó nem vagyok, és kiköltöztem a nappaliba.
Nagyon hiányzott Zoli, és sehova sem tudtam rakni, hogy a randinkon folyamatosan Gabi után érdeklődött.
"Hűha! Én ezt már nem tudom követni. Miért ilyen idióta Zoli, hogy Katit hülyíti, ha Gabiról érdeklődik?!"
Reggel elmentem a templomba, s mire hazaértem, szerencsére
éppen Gabinak is menni kellett a református templomba. Így volt egy bő
órám, amikor úgy-ahogy rendbe szedtem magam, és ma már Gabi sem
zaklatott a kérdéseivel.
Január 23., hétfő
Drága Virágszálaim!
Ma roppant furcsa dolog történt!
Ahogy beléptem reggel az egyetem épületébe, eszembe villant a másnapi zh, amire még az égvilágon semmit sem tanultam. Persze nem ez volt a nap furcsaság-tetőpontja.
Tizenegy körül, mikor kijöttem az előadásról, meglepetésemre Zoli támasztotta kívülről az ajtófélfát, kezében egy doboz bonbonnal.
-Bocsánatot szeretnék kérni a pénteken történtek miatt.
Drága Virágszálaim!
Ma roppant furcsa dolog történt!
Ahogy beléptem reggel az egyetem épületébe, eszembe villant a másnapi zh, amire még az égvilágon semmit sem tanultam. Persze nem ez volt a nap furcsaság-tetőpontja.
Tizenegy körül, mikor kijöttem az előadásról, meglepetésemre Zoli támasztotta kívülről az ajtófélfát, kezében egy doboz bonbonnal.
-Bocsánatot szeretnék kérni a pénteken történtek miatt.
"A disznó! Hát nem szégyenli magát? Csak nem adja fel, hogy
Gabi közelébe férkőzhessen! És gyáva kukac is! Ha a másik lány kell
neki, miért fájdítja Kati szívét?"
Nagyon szemét módon viselkedtem. Valóban nem kellett volna
folyton Gabit felhoznom. Az az igazság... hogy Lacinak nagyon bejön.
Megígértem neki, hogy megpróbálok tőled infókat megtudni róla...
"Full kamu! Full kamu!" - ismételgette Boróka öccse kedvenc mondatát.
-Boróka! Végeztem! - robbant ki az ajtón Veronika. A váróban ülők elfolytott mosollyal nézték a nagylányt. - Nahát, te mit olvasol? - ért húga mellé összeráncolt homlokkal Verus.
-A... törijegyzeteimet - vágta ki Boróka, ami először eszébe jutott.
"A fenébe, kezdett izgalmassá válni a helyzet!"
-Nem úgy volt, hogy ott hagyod a sulit? - töprengett Veronika.
-De, csak valami eszembe jutott, és meg akartam nézni.
Szerencsére Boróka nővére pont olyan volt belül, mint ahogy kinézett, és ahogy viselkedett. Fekete haját folyton vasalta vagy göndörítette, adott az öltözködésére, s mindehhez úgy viselkedett, mint egy 15 éves csitri. Húgának nagyon sokszor ment az agyára, ám ebből most kivételesen előnyös helyzetet lehetett faragni. Veronika - hála Isten - már a H&M-es ruhák és a Vanília Cukrászda krémesénél tartott gondolatban.
-Gyere, Boró, akarok egy halvány rózsaszín blézert! Tudod, olyat, ami illik a nadrágomhoz, amit a múltkor kaptam Kamillától.
Kamilla Verus legjobb barátnője volt, már ovi óta, és ezen Boróka cseppet sem csodálkozott. A lány tökéletes mása volt nővérének - csak szőkében.
-De várj Verus! Az orvos mit mondott? - meredt szigorúan Boró a testvérére.
Veronika vállat vont.
-Nem nagyon emlékszem... - ráncolta a homlokát, és látszott, hogy erősen töri a fejét. - De mindegy. Kaptam szemölcsirtót! - lobogtatta meg diadalmasan a receptet a lány.
-Akkor elmegyünk a patikába, kiváltani?
-Ajj, ne már! Majd hazafelé! Előbb vegyük meg a blézert, és együnk krémest!
Boróka megadóan sóhajtott fel.
-Oké, nem bánom! Gyerünk a blézeredért! Addig úgysem hagysz békén, ha jól sejtem...
A két lány átsétált a szemben lévő plázába.
A H&M-ben Verust nagy csalódás érte: elfogyott a blézer a méretében.
-Nahát, ezt nem hiszem el! Ezért bírtam ki a bőrgyógyászt, aki ráadásul pedofil, és a lábamat próbálta simogatni, vizsgálat közben?
-Nyugi, Verus, eszünk egy krémest. Az édesség segít feldolgozni a csalódásokat - húzta ki a boltból nővérét Boró, ahol már mindenki őket nézte, és átterelte Veronikát a szomszéd cukrászdába.
Krémesezés közben aztán Veronika szeme is kinyílt a húgát illetően.
-Boróka! Olyan sápadt vagy! Rosszul érzed magad? - nézett furán Verus.
Boróka riadtan rezzent össze. Éppen eszébe jutott, hogy egy óra múlva a plébánián kell lennie, és a többiekkel együtt fogadnia kell a kispapot. Valószínűleg ezért sápadt le.
-Nem, köszi, minden oké.
-Nem-nem - ingatta a fejét Veronika. - Engem nem versz át! Na, ki vele!
És akkor Borókából kitört az elmúlt három hét zavaros, viharos története, kispapostul, naplóstul, orgonástul, mindenestül. Csak beszélt, és beszélt, nővére pedig hallgatta.
-A legnagyobb félelmem pedig az, hogy fél óra múlva az a kispap fog rámmeredni, akivel az Érsekségi Központban találkoztam.
-Húgom, te nagyon flúgos vagy! Miért nem csekkolod facebookon? Különben is, mi ez a förtelmes nadrág rajtad?
-Verus, te egy zseni vagy! Hát persze! Facebook! - Boróka figyelmen kívül hagyta nővére sértő megjegyzését a nadrágjával kapcsolatban, előkapta a telefonját, csatlakozott a pláza wifi-jére, és már meg is nyitotta a facebookját.
Pár másodperccel később csalódottan eresztette le a készüléket.
-Nincs facebookja!
-Mi? Az nem lehet! - kapta ki a telefont húga kezéből Veronika. Kitörölte, majd újból beütötte a nevet, többször is, variálta, de sehogyan sem dobott ki semmit.
-Hát ez roppant érdekes! Ki az a mai fiatal, akinek nincs facebookja? - tárta szét a karját Verus.
-Rossz találós kérdés, mert tudom a választ. Lepsényi Norbert - mormogott Boróka, a nem létező bajsza alatt.
-Figyelj, fölösleges aggódni! Végülis semmi törvénybe ütközőt nem tettél - mosolygott húgára Verus, a krémese romjai felett.
-Köszi, ez megnyugtató - állt fel sóhajtva Boróka. - Visszavinnél a plébániára? Hamarosan dél...
-Persze.
A két lány fizetett, és a parkoló felé vették az irányt.
A kocsiban Borókának egyre nagyobb görcs kezdett kialakulni a gyomrában. Egyre jobban érezte, ahogy elhatalmasodik rajta a pánik. Mint érettségi előtt.
A plébánia előtt Veronika fékezett, és megállt. A templom harangja abban a pillanatban kezdte el ütni a delet.
-Nyugalom, Boró, este felhívlak! - a két lány összeölelkezett, majd Boróka kikászálódott a kocsiból. Megvárta, amíg nővére elhajt, integetett neki, majd nagy levegőt véve megindult a kertbe vezető rámpán.
Érezte, ahogy egyre jobban vert a szíve, kiszáradt a szája, és izzadt a tenyere. Akár a réges-régi zongoravizsgák vagy randik előtt.
A nyitott ajtón át nevetés hangjai szűrődtek ki. Boróka sóhajtva lépett be a házba, és megindult a hangok irányába.
Az étkezőben egy kis csapatba verődve ott állt a plébánia apraja-nagyja. Valaki körül álltak, és sorban bemutatkoztak neki.
-Sziasztok! - Boróka olyannak érezte a nyelvét, mintha lesmirglizték volna.
Először Bogi fordult meg.
-Ó, szia, Boróka! Engedd meg, hogy bemutassam a kispapot! Lepsényi Norbert - s a kör közepéből kilépett a fiú.
-Ez vicc - suttogta maga elé Boróka dermedten.
-Boróka! Végeztem! - robbant ki az ajtón Veronika. A váróban ülők elfolytott mosollyal nézték a nagylányt. - Nahát, te mit olvasol? - ért húga mellé összeráncolt homlokkal Verus.
-A... törijegyzeteimet - vágta ki Boróka, ami először eszébe jutott.
"A fenébe, kezdett izgalmassá válni a helyzet!"
-Nem úgy volt, hogy ott hagyod a sulit? - töprengett Veronika.
-De, csak valami eszembe jutott, és meg akartam nézni.
Szerencsére Boróka nővére pont olyan volt belül, mint ahogy kinézett, és ahogy viselkedett. Fekete haját folyton vasalta vagy göndörítette, adott az öltözködésére, s mindehhez úgy viselkedett, mint egy 15 éves csitri. Húgának nagyon sokszor ment az agyára, ám ebből most kivételesen előnyös helyzetet lehetett faragni. Veronika - hála Isten - már a H&M-es ruhák és a Vanília Cukrászda krémesénél tartott gondolatban.
-Gyere, Boró, akarok egy halvány rózsaszín blézert! Tudod, olyat, ami illik a nadrágomhoz, amit a múltkor kaptam Kamillától.
Kamilla Verus legjobb barátnője volt, már ovi óta, és ezen Boróka cseppet sem csodálkozott. A lány tökéletes mása volt nővérének - csak szőkében.
-De várj Verus! Az orvos mit mondott? - meredt szigorúan Boró a testvérére.
Veronika vállat vont.
-Nem nagyon emlékszem... - ráncolta a homlokát, és látszott, hogy erősen töri a fejét. - De mindegy. Kaptam szemölcsirtót! - lobogtatta meg diadalmasan a receptet a lány.
-Akkor elmegyünk a patikába, kiváltani?
-Ajj, ne már! Majd hazafelé! Előbb vegyük meg a blézert, és együnk krémest!
Boróka megadóan sóhajtott fel.
-Oké, nem bánom! Gyerünk a blézeredért! Addig úgysem hagysz békén, ha jól sejtem...
A két lány átsétált a szemben lévő plázába.
A H&M-ben Verust nagy csalódás érte: elfogyott a blézer a méretében.
-Nahát, ezt nem hiszem el! Ezért bírtam ki a bőrgyógyászt, aki ráadásul pedofil, és a lábamat próbálta simogatni, vizsgálat közben?
-Nyugi, Verus, eszünk egy krémest. Az édesség segít feldolgozni a csalódásokat - húzta ki a boltból nővérét Boró, ahol már mindenki őket nézte, és átterelte Veronikát a szomszéd cukrászdába.
Krémesezés közben aztán Veronika szeme is kinyílt a húgát illetően.
-Boróka! Olyan sápadt vagy! Rosszul érzed magad? - nézett furán Verus.
Boróka riadtan rezzent össze. Éppen eszébe jutott, hogy egy óra múlva a plébánián kell lennie, és a többiekkel együtt fogadnia kell a kispapot. Valószínűleg ezért sápadt le.
-Nem, köszi, minden oké.
-Nem-nem - ingatta a fejét Veronika. - Engem nem versz át! Na, ki vele!
És akkor Borókából kitört az elmúlt három hét zavaros, viharos története, kispapostul, naplóstul, orgonástul, mindenestül. Csak beszélt, és beszélt, nővére pedig hallgatta.
-A legnagyobb félelmem pedig az, hogy fél óra múlva az a kispap fog rámmeredni, akivel az Érsekségi Központban találkoztam.
-Húgom, te nagyon flúgos vagy! Miért nem csekkolod facebookon? Különben is, mi ez a förtelmes nadrág rajtad?
-Verus, te egy zseni vagy! Hát persze! Facebook! - Boróka figyelmen kívül hagyta nővére sértő megjegyzését a nadrágjával kapcsolatban, előkapta a telefonját, csatlakozott a pláza wifi-jére, és már meg is nyitotta a facebookját.
Pár másodperccel később csalódottan eresztette le a készüléket.
-Nincs facebookja!
-Mi? Az nem lehet! - kapta ki a telefont húga kezéből Veronika. Kitörölte, majd újból beütötte a nevet, többször is, variálta, de sehogyan sem dobott ki semmit.
-Hát ez roppant érdekes! Ki az a mai fiatal, akinek nincs facebookja? - tárta szét a karját Verus.
-Rossz találós kérdés, mert tudom a választ. Lepsényi Norbert - mormogott Boróka, a nem létező bajsza alatt.
-Figyelj, fölösleges aggódni! Végülis semmi törvénybe ütközőt nem tettél - mosolygott húgára Verus, a krémese romjai felett.
-Köszi, ez megnyugtató - állt fel sóhajtva Boróka. - Visszavinnél a plébániára? Hamarosan dél...
-Persze.
A két lány fizetett, és a parkoló felé vették az irányt.
A kocsiban Borókának egyre nagyobb görcs kezdett kialakulni a gyomrában. Egyre jobban érezte, ahogy elhatalmasodik rajta a pánik. Mint érettségi előtt.
A plébánia előtt Veronika fékezett, és megállt. A templom harangja abban a pillanatban kezdte el ütni a delet.
-Nyugalom, Boró, este felhívlak! - a két lány összeölelkezett, majd Boróka kikászálódott a kocsiból. Megvárta, amíg nővére elhajt, integetett neki, majd nagy levegőt véve megindult a kertbe vezető rámpán.
Érezte, ahogy egyre jobban vert a szíve, kiszáradt a szája, és izzadt a tenyere. Akár a réges-régi zongoravizsgák vagy randik előtt.
A nyitott ajtón át nevetés hangjai szűrődtek ki. Boróka sóhajtva lépett be a házba, és megindult a hangok irányába.
Az étkezőben egy kis csapatba verődve ott állt a plébánia apraja-nagyja. Valaki körül álltak, és sorban bemutatkoztak neki.
-Sziasztok! - Boróka olyannak érezte a nyelvét, mintha lesmirglizték volna.
Először Bogi fordult meg.
-Ó, szia, Boróka! Engedd meg, hogy bemutassam a kispapot! Lepsényi Norbert - s a kör közepéből kilépett a fiú.
-Ez vicc - suttogta maga elé Boróka dermedten.
És akkor a kérdések:
1., Mit gondoltok Veronikáról, örültök, hogy jobban megismertétek?
2., Úgy általában, tetszik nektek az, hogy Boróka kommentálja a naplót, vagy ezt inkább ne tegye?
3., Na és mit gondoltok, ki a kispap? ;) :D
Köszönöm, hogy velem voltatok! Jövő vasárnap pedig új rész! :)
Szia! Írtam ajánlót a blogodró! :) ha érdekel akkor katt: http://blogversenyekdijakkituntetesek.blogspot.ch/2015/07/1ajanlo-egy-fantasztikus-plebania-es.html?m=0
VálaszTörlés