7. rész

Sziasztok Manók! :)
Meghoztam az új részt, talán most nem is olyan későn. Van benne néhány csúnya szó, amiért előre elnézést, nem szeretek ilyeneket írni, de most muszáj volt, ehhez a karakterhez ez illett.
Azt nem tudom, hogy a következő mikor jön, mert jövő hétvégén Erdélybe utazunk egy hétre, de megpróbálom hozni előtte.
Örülök minden kommnetnek és feliratkozónak :D

-Pécsre jártunk egyetemre, de ezt szerintem tudod - fogott bele a mesélésbe Bogi. - Már a harmadik szemeszteremet töltöttem ott, de még mindig nagyon féltem a vizsgák szóbeli részétől. Ettől függetlenül 5-ösre vizsgáztam ez alkalommal is. Mielőtt hazautaztunk volna, a kollégium bulit szervezett a kollégistáknak és bejárósoknak egyaránt...
A bulit az akkor leghíresebb pécsi klubban szervezte a kollégium vezetősége. Természetesen én is el akartam menni, nemcsak kibulizni magamból a feszültséget, amit a vizsgák okoztak, hanem mert számításom szerint Sanyinak is meg kellett jelennie a bulin.

-Sanyi? Ki az a Sanyi? - értetlenkedett Boróka.
-Tudtam, hogy meg fogod kérdezni. De mi lenne, ha nem szólnál bele, és akkor sokkal gördülékenyebben tudnánk haladni.
-Oké - süllyedt vissza a fotel mélyére Boróka.

Sanyi volt az évfolyamon a leghelyesebb fiú. Tudod, körülbelül úgy nézett ki, mint a mai, amerikai tinifilmek sztárjai.

-Bogi, te miért nézel ilyen filmeket? - tört ki Borókából a nevetés.
A nő szemrehányó tekintetére a lány elhallgatott,  de továbbra is vigyorogva nézett volt matektanárára.
-Bocsi, muszáj volt megkérdeznem.

Szőke tüsifrizurájáért és zöld szemeiért nem csak én, hanem   a lányok 70% - a majd megbolondult.
Szerencsére legjobb barátnőmet, Anikót nem hatották meg az ilyen - szerinte - bájgúnárok, így együtt készülhettünk a nagy estére, anélkül, hogy akármelyikünk irigykedett volna a másik ruhájára.
-Hogy áll a sárga? Nem sápaszt nagyon? - pördült ki Anikó a fürdőszobából.
Anikó pécsi volt, a szüleinél lakott, de külön emeleten, így előfordult párszor, hogy náluk aludtam.
-Nem, dehogy! Különösen jól áll a hajad színéhez! - húztam fel a harisnyám.
-Úristen, mi ez a szürke ruha? - meredt rám Anikó, mintha legalábbis magával a Sátánnal találkozott volna.
Megvontam a vállam.
-Nekem tetszik.


-El sem tudom képzelni, hogy valaha ízlésficammal küzködtél volna! - kotyogott közbe Boróka.
-Köszi a bókot - meredt rá Bogi.
-Most miért?
-Ezzel kijelentetted, hogy ízlésficamom volt.
-Oké, hagyjuk a témát. Folytasd!
-Mintha nem te szakítottál volna félbe...

Anikó óriási hisztit csapott, és kijelentette, hogy ebben a ruhában ki nem tehetem a lábam a házukból.
Aznap délután vesztem össze az egyik legjobb barátommal, Tamással, és nagyon rossz hangulatban voltam. Hiányzott, hogy nem egymást szivatva készülünk erre az eseményre, nem mondja, hogy gyönyörű vagyok, el fogom bűvölni Sanyit és az összes fiút, és a többi. Mindegy volt, mit aggat rám Anikó. Azaz annyira mégsem. Sanyinak tetszeni akartam.
-Azonnal keresnünk kell neked valami gyönyörűt! Még szerencse, hogy a múltkor nem tudtam ott hagyni ezt a kéket! - húzott elő Anikó a szekrényből egy gyönyörű, királykék koktélruhát, harang alakú, rövid  szoknyával és szolid dekoltázzsal.
Tátva maradt a szám, olyan szép volt. Sose viseltem még ilyen különleges ruhát.
Amíg Anikó kisminkelte magát, én felcsavartam a hajamat kontyba.
-Na, ez a frizura tök jól áll neked! - dicsért meg barátnőm.
-De jó, hogy valami végre tetszik neked...RAJTAM!
-Na, ne kapd fel a vizet, a smink még hátravan!
Fél órával később már ott álltunk a klub bejárata előtt, ahonnan hangos zene szűrődött kifelé.
-Menni fog! Tudom, hogy elbűvölöd majd Sanyit! - mosolygott rám Anikó és megszorította a kezem.
-Essünk túl rajta! - fújtam ki a levegőt, ami fehér páraként tekergőzött tovább a fagyos téli levegőben.
Bennt óriási volt a tömeg. A plafonról girlandok lógtak, az emberek party kalapokban, konfettis zacskóval és italos poharakkal mászkáltak vagy táncoltak.
Vera és Andi, négyesünk két másik tagja hamar észrevett bennünket, és próbált eljutni hozzánk az óriási tömegben.
-Sziasztok! - Vera boldogan ugrott a nyakamba. - Bogi, Úristen, de szép vagy!
-És ez nekem köszönhető - vigyorgott Anikó. - Ha én nem lennék, Bogi egy szürke nagyiruhában, lógó hajjal, smink nélkül jelent volna meg.

-De jó véleménnyel vannak rólad a barátnőid! - szólt közbe Boróka. - Ha Fruzsi vagy Dodó ilyet mondanának, eskü, kitekerném a nyakukat, vagy kitépném a hajukat!
-Na, nekem ezek közül egyik sem jutott eszembe, ezért drága barátnőim bátran mondtak ilyeneket.
-Túl szelíd bárányka voltál - morgott Boró.
-Meglehet, és végül ez is lett majdnem a vesztem...

-Gyertek táncolni! - rángatott minket kabátostul Andi.
-Ja, irtó jó buli van! - kacagott Vera.
-Oké, egy pillanat - nézett körül Anikó. - Van ruhatár?
-Aha, persze. Na, gyertek!
Négyesben indultunk meg, ki a teremből, a lányok vezetésével.
Én közben kapkodtam a fejem, hátha megpillantom Sanyit. Már kezdtem megijedni, hogy talán el se jött, mikor megláttam.
Ha lehet ilyet mondani, még helyesebb volt, mint általában. Zöld zakót, és hozzá illő nadrágot viselt, mindehhez tökéletesen passzolt jól beállított haja és villogó szeme.
Egy gyönyörű lánnyal, Ildikóval táncolt.
Rögtön belém mart a féltékenység. Ildi hosszú, szőke hajú, kék szemű lány volt, és színésznek tanult. Hát persze! Melyik pizsamámban is álmodtam, hogy Sanyi majd észrevesz?
Leraktuk a kabátokat, és visszaindultunk a terembe.
-Ne is törődj vele! Ha nem veszi észre, hogy te vagy számára a tökéletes, akkor egy akkora paraszt, hogy nem is érdemel többet Ildikónál - súgta a fülembe Anikó. - Ó, nézd! Ott van Peti! - ezzel ott hagyott minket, és barátja nyakába ugrott.
Hárman maradtunk. Andi és Vera pasi nélkül érkeztek, de feltett szándékuk volt, hogy azzal távoznak. Berángattak hát a táncparkettre, és valamit - táncnak igazán nem nevezhető valamit - kezdtek csinálni.
Kicsit furcsán néztem rájuk.
-Mit nézel Bogi? Nem jössz táncolni?
-De, persze. Ki táncol? - néztem körbe, de közben nevettem.

-Jól van, téged sem kellett azért félteni! - röhögött fel Boróka.
-Csönd, ha mesét akarsz! - kacsintott rá Bogi.
-Igenis, főnökasszony! - szalutált a lány.
-Na azért!
-Hohó, nem így van ám! Mi az, hogy na azért? - háborodott fel a lány.
-Én mesélek, vagy te mesélsz?
-Oké, oké, haladjunk! - tette fel a kezét védekezően a lány.

Körülbelül öt perce táncolhattunk, mikor odajött hozzánk Sanyi.
Azt hittem, leáll a szívem, mikor megláttam. Ahogy közeledett, azt mondogattam magamban, hogy biztos a mögöttünk lévőhöz megy. De nem.
-Sziasztok lányok! - villantotta ránk szívdöglesztő mosolyát. Miközben köszönt, alig észrevehetően rám kacsintott. Megborzongtam. - Elrabolhatom ezt a gyönyörűséget a társaságotokból? - nyújtotta felém a kezét.
Andi és Vera bután kuncogtak, mint valami béna tinivígjáték szereplői.
-Ezt igennek veszem - azzal már pördített is magával szembe.
Pár percig csöndben táncoltunk. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondhatnék egy ilyen menő fiúnak, aki valószínűleg rengeteg ismerkedésen van túl, pontosan tudhatná, mit kell ilyenkor tenni, mégsem lép semmit.
Mikor elkezdődött egy lassú szám, Sanyi annyira közel húzott magához, hogy éreztem, ahogy ver a szíve.
-Csodaszép vagy! - suttogta a fülembe rekedt hangján, amitől megint irtóra megborzontam.

-Bogi, ilyen szót, mint az irtó, már rég nem kéne használnod! - nézett Boróka szemrehányóan a nőre.
-Csendet a tárgyalóteremben!

Újból eltelt pár perc, mikor azt vettem észre, hogy kifelé kormányoz a teremből.
-Hová megyünk? - kérdeztem súgva.
-Majd meglátod! Ígérem, tetszeni fog!
A ruhatárnál álló nő furcsán nézett ránk.
-Segíthetek valamiben?
-Nem, köszönjük. Csak kicsit sétálunk a folyosón. Nagy bennt a tömeg - karolt belém Sanyi.
A mosolya a ruhatáros nőt is elbűvölhette, mert nem faggatózott tovább.
Ahogy bekanyarodtunk a sarkon, kicsit megijedtem. Teljes sötétség borult ránk, csak a kanyarból szűrődött némi fény.
Sanyi hirtelen nekidöntött a falnak, és erőszakosan megcsókolt. Először nem gondoltam, hogy ebből bármi gáz lehet, és élveztem ahogy erős karjaival fogva tart. Egyébként egész biztosan elájultam volna, olyan gyengék lettek a lábaim.
Ám amikor a melleimet kezdte fogdosni...

...amik nincsenek...- szólt közbe Boróka.
-Még egy ilyen, és vége a mesének! - próbálta Bogi a szigorú tanárnőt játszani, de nem ment neki. A kellemetlen történet ellenére mindkettőjükből egyszerre szakadt ki a nevetés.

...éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem hiába kosarazott. Nem bírtam vele. Tovább erőszakoskodott, majd felfektetett a folyosón lévő egyik asztalra.
-Ne félj! Akkor jobban fog fájni! - röhögött.
Láttam már, hogy ebből jó nem származhat. Megint belém nyilalt, hogyha nem vesztem volna össze Tamással, azon, hogy Tinával akar randizni, én meg ezt nem akartam volna, akkor most nem lennék ebben a helyzetben, hiszen együtt jöttünk volna, és ő vigyázna rám. Nagyon hülye voltam.
Kihasználva a pillanatot, mikor Sanyi lehúzta a harisnyámat, és a lábaimmal volt elfoglalva, felsikoltottam. Egyre kétségbeesettebb lettem, mert eszembe jutott, hogy a hangos zene miatt valószínűleg nem hallanak a teremben. Utolsó reményem ígyhát a ruhatáros néni maradt. Az ő gondolatába kapaszkodva sikítottam két újabbat, amíg Sanyi rá nem csapta a kezét a számra.
-Csönd legyen, ribanc! Hát ezt tanították neked? Sikítozni, ha egy férfi örömet akar neked szerezni? Nagyon jó érzés lesz, ne félj!
Nem akartam megtudni, milyen az a jó érzés. Legalábbis nem akkor és nem ott. Azt akartam, hogy majd az esküvőm után, a férjemtől tudjam meg. Biztos, hogy az összes többi lány már rég széttette volna a lábát a helyemben, de én még bízni akartam benne, hogy Isten segít.
Elkezdtem hát magamban az Üdvözlégyet mormolni, és ellenálltam Sanyinak, aki a lábaimat feszegette.
-Mit motyogsz, ribanc? Csak nem imádkozol? - csúnyán felröhögött, és lerántotta a bugyim.
Remegtem és borzasztóan féltem. Tudtam, hogyha öt másodpercen belül nem történik valami, engem megerőszakolnak. Sikítottam hát egy újabbat, mindent beleadva.
-Bogi? Te vagy az?
A sarkon egy árny jelent meg, nekem pedig nagyot dobbant a szívem. Tamás!
-Igen! Tamás, én vagyok az! - a fiú megjelenése erőt adott. Biztos voltam benne, hogy segít rajtam.
-Mi folyik itt? - futva ért mellénk, és egyből lekevert egy óriásit az asztalnál sliccét letoló Sanyinak.
A meglepetés erejével hatott az ütés, Sanyi megingott, én pedig leugrottam az asztalról, felkaptam szétszóródott ruhadarabjaimat, és magamra rángattam mindegyiket.
Eközben megkezdődött a legnagyobb bunyó, amit életemben láttam.
Tamás éppen Sanyi arcát csépelte, teljes erőből, miközben a mellkasán ült.
-Fuss...el! - zihálta felém.
Eszem ágában sem volt elfutni, hogy félig már biztonságban voltam.
-Dehogy futok!
Helyette inkább felrántottam a térdem az éppen menekülni próbáló Sanyinak oda, ahol a legjobban fájt neki.
-Áá, a francba, ribanc! Ezt nem felejtem el neked! Sem pedig neked! - mutatott egyikünkről a másikunkra, majd lábát maga után húzva elsántikált a fény felé.
-Nem esett bajod? - lépett közelebb aggódóan Tamás.
-Nem, köszi, jól vagyok. Már amennyire egy ilyen helyzet után jól lehet lenni...
-Gyere, visszmegyünk a terembe.
Ahogy karonfogott, máris biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy bocsánatot kéne kérnem a Tina-ügy miatt, de nem tudtam, hogyan kezdjek neki.
És ott, a sötét folyosón, Tamásba karolva, jöttem rá egyáltalán arra, hogy miért zavar Tina. Hiszen én Tamásba vagyok szerelmes! Sanyi csak a bálvány volt, akiről áradozhattam.
Rögtön tisztázni akartam a fiúval, hogy én voltam a hülye.
-Figyelj, Tamás, rajöttem valamire.
Ő kérdőn nézett rám.
-Tina...
-Nem, nincs Tina! - vágott a szavamba.
-Miért nincs? - nagyon meglepődtem.
-Mert...csak azt akartam, hogy féltékeny legyél. Sosem tetszett Tina. Csak te...

-Nyálas, nyálas! - visított az ajtóban Annus.
-Annus! - a két nő egyszerre kapta oda a fejét.
-Te mit keresel itt?
-Anyuuuuu, nem tudok aludni! Apa horkol!
Boróka kuncogni kezdett.
-Na, gyere, felkeltjük Apát! - kapta fel Bogi a kislányát.
Kifelé menet Boróka odalépett volt tanára mellé.
-Bogi, ez borzasztó nagy trauma lehetett! Hogy tudsz ezzel együtt élni? - súgta a nő fülébe.
-Tamás segített átvészelni az utána jövő fél éves durva időszakot, amikor Sanyi zaklatott. Teljesen rám volt szállva. Folyamatosan ribancnak hívott. Fél év múlva kirúgták, lányok sorozatos molesztálása miatt.
-Jó ég! Becsüllek, hogy kibírtad ép elmével!
-Nehéz volt. De mindig mellettem állt Tamás.
-Jól esik, hogy ennyire megbízol bennem, és elmesélted.
-Hiszen a húgomként tekintek rád.