4. Rész

Na. Észrevettem, hogy van egy rendszeres olvasóm!! Szóval szia, nagyon örülök, hogy itt vagy! :) Ez a rész egy kicsit rövidebb lett, bocsánat, majd igyekszem a következővel, próbálom pünkösdkor hozni. :) Hát akkor neked egy szem feliratkozóm, jó olvasást!;)

Szerda reggel nyolcra mind a húsz kisfiú megérkezett a plébániára. Antal atyán és Mária nénin kívül pedig a ház összes lakója is felsorakozott.

Az egyik hívő jött értük, akinek több kisbusza is volt, és az ilyen alkalmakkor mindig kisegítette a plébániát.

-Egyesével, gyerekek, ne lökdösődjetek! - terelgette Bogi befelé a buszba a fiúkat. - Köszönjetek Laci bácsinak!

Boróka a sor végére maradva Bogi mellé lépett.

-Jó ég, hihetetlen türelmed van a gyerekekhez! Én a helyedben már százszor világgá szaladtam volna! - nézett tiszteletteljesen a nőre.

-Szakmai ártalom - kacsintott Borókára Bogi.

Az út bő fél óráig tartott, ami alatt Boróka dolga az volt, hogy lenyomja az ülésről felállni szándékozó fiúkat.

"Fárasztó meló"- gondolta a lány - "de a világért sem cserélnék Bogival!"- nézett Boróka kuncogva a nőre, aki éppen hányózacskót tartott egy kisfiú szája elé.

Ahogy megállt a busz, a gyerekek egyszerre próbálták kijutni a járműből.

-Csak szépen, sorban, ahogy indulásnál! - fegyelmezte őket Tamás.

A múzeumig tartó gyaloglás kicsit lefárasztotta a fiúkat, így miután megvették a jegyeket, viszonylag csendben hallgatták végig az első előadást.

A teremben egy kövérkés nő vezette őket végig, és a szöveg, amit előadott csöppet sem érdekelte Borókát, hiszen már rengetegszer járt a turisztikai központban.

Kicsit leszakadva a csoporttól bóklásszott át a kiállításon, így nem vette észre, mikor a többiek egy kanyar után balra mentek. Boróka sétált tovább egyenesen, és csak néhány perccel később észlelte, milyen nagy a csönd. Meglepetten nézett körbe.

"Az előbb még itt voltak... És persze nincs meg Bogi száma, felhívni sem tudom"- tekintett szét tanácstalanul.

A folyosó vége felől egy kispap ruhába öltözött alak közeledett.

"Ettől az ürgétől megkérdezem, nem látott-e egy horda kisfiút"- döntötte el a lány.

Ahogy a fiú közelebb ért, Boróka végigtekintett rajta.

"Hát, nem csodálom, hogy papnak ment!"- nézte a fiú vékony alakját, és szemüvegét."Nem épp egy Don Juan."

-Bocsi, nem láttál erre egy csapat gyereket, egy nővel és egy férfival? - kérdezte meg Boróka mikor mellé ért.

-De, arra mentek, abba a terembe - mutatott a háta mögé a kispap.

-Ó, köszi!

-Nincs mit.

Boróka elindult arra, amerre a papnövendék mutatta, de késztetést érzett rá, hogy még egyszer ránézzen. Ahogy hátrafordult, a fiú is éppen visszafordította a fejét, a tekintetük pedig találkozott. Boróka elvörösödve kapta el a pillantását a fiúról.

"Jaj, de jó! Egy kispappal szemezgetek az érsekségi központban!"

Gyorsan szedte a lábait, hogy minél előbb maga mögött hagyja a kínos történés színhelyét.

Befordult a sarkon, ahol a fiú mutatta, és valóban, már hallotta is Tamás erélyes hangját, ahogy megpróbálta összeterelni a csapatot.

Bogi mellé érve a nő furcsán nézett rá.

-Hát te hol jártál? - kérdezte halkan Borókától.

-Kicsit lemaradtam, a néni élvezhetetlenül magyarázott. Bocsi.

-Semmi baj. Szerencse, hogy ideértél, észre se vettem, hogy nem vagy itt. Még a végén itthagytunk volna.

-Kösz! - röhögött fel Boróka a hajába túrva. - Jó érezni, hogy mennyire nélkülözhetetlen személyiség vagyok!

-Jól van, te is tudod, hogy hogy értettem! - mosolygott rá békítően Bogi.

A csapat még megállt az ajándékboltnál, mielőtt elindultak volna az állatkertbe.

Boróka nem akart hinni a szemének. A pult mögött a kispap állt, aki útbaigazította.

"Kínos! Akkor most úgy teszek, mintha nem vettem volna észre. Gyorsan kitűröm a fülem mögül a hajam, hogy eltakarja az arcom." - pirult el a lány. Csak remélte, hogy a fiú nem veszi észre a kétségbeesett hajrázását. Ő nem is figyelt fel rá, de Bogi annál inkább.

-Valami baj van?

-Nem, semmi - motyogta Boróka.

-Pedig olyan szép, piros színed van, mint az érett paradicsomnak! - kuncogott a nő. - Kit látsz, aki szóba jöhet? - tekintett körbe Bogi a turistákkal tömött udvaron. - Mutasd meg, túl sokan vannak! - kérte Borót.

-Jaj, Bogi, hagyd már! Hangosabban nem tudsz beszélni? - nézte a lány a szandálja pántjait.

-De most komolyan!

-Senki! Csak épp ha tudni akarod, azzal a kispappal szemeztem akaratomon kívül a folyosón, pedig egyáltalán nem tetszik, sőt! Na és persze eszem ágában sincs beleavatkozni az egyházi rendbe.

Miközben ezeket mondta, Boróka a bódé fele mutatott, ahol a bizonyos kispap állt.

-Még jó - komorult el Bogi arca. Így már nem volt olyan vicces a helyzet. Mindketten tudták, nem helyes papnövendékkel flörtölni.

-Huh, végre! - fújta ki a levegőt Boróka.- Képes lettél volna még órákkal később is ezzel zaklatni, mi?

-Hát... Ismersz - kuncogott Bogi.

A két nő megindult a fiúk után, mikor azok befejezték a vásárlást. Zsófika melléjük szegődött, és megfogta Boróka kezét.

Bogi összemosolygott a lánnyal. Ez alatt a pár nap alatt, mióta Boróka ott volt a plébánián, a kisebb lánya egyértelműen megszerette az új lakót. Étkezéseknél mellé ült, nem pedig édesanyja mellé,  mindenki nagy meglepetésére.

-Gyakorolhatod az anyaságot - nevetett most is Bogi.

-Hogyne, mintha 19 évesen másra se vágynék, csak egy gyerekre!

-Sosem lehet tudni!

Az állatkerthez vezető út felénél Zsófika megunta a gyaloglást.

-Boró, vegyél fel! - kezdte rángatni a lány kezét.

Boróka kétségbeesetten nézett Bogira.

-Ez is vele jár! - kacagott a nő. - Legalább meglátod, milyen nehéz vele! Szó szerint is.

Boróka nagyot sóhajtva kapta fel a kislányt.

-Na gyere, te sószsák!

-Nem is vagyok sószsák! - nyafogott Zsófika. - Én kislány vagyok!

Bogi nagyot nevetett a gyereken.

-Az, hogy olyan vagy mint egy sószsák, azt jelenti, hogy nehéz vagy - simogatta meg a lány göndör haját.

Az állatkerthez érve a fiúk új erőre kapva kiáltozták a különböző állatneveket, leginkább a hüllőkét, amiket meg akartak nézni.

-Viselkedjetek kulturáltan, gyerekek! - próbált csendet teremteni Tamás, több - kevesebb sikerrel.

A séta során egyre többen kezdtek nyafogásba, hogy elfáradtak.

-Király! - súgta oda Boróka Boginak. - Figyeld meg, nem lesz több hányás hazafelé. Aludni fognak, mint a bunda!

-Remélem is!

A túra végén az állatkert bejárata előtt Laci bácsi várt rájuk, a kisbusszal együtt.

A gyerekeket most már nem kellett fegyelmezni, a fáradtságtól, ahogy felértek a buszra, a legtöbben elaludtak.

Boróka Bogi mellé ült, ölében a már fél órája szundikáló Zsófikával.

-Jó volt ez a kirándulás. Fogadok, a srácoknak is nagyon tetszett - mosolygott Boró a nőre.

-Igen, szerintem is jól sikerült.

Kis szünet után Bogi váratlan kérdést szegezett a lánynak.

-Nem bántad meg, hogy elvállatad a kántorkodást?

-Eddig szuperül érzem magam, remélem, ez akor sem fog változni, mikor már valóban kántorkodni fogok - kuncogott Boróka.

-Meglátod, itt a plébánián sosem unatkozunk.

-Már most is látom! - bizonygatta a lány.

Hazaérve Boróka megvárta, amíg minden fiút elvisznek, majd engedélyt kérve felvonult a szobájába. Remélte, hogy lesz még ideje lezuhanyozni a közös vacsora előtt.

Mikor törölközőbe csavarva kijött a fürdőből, Zsófikát találta az ágyon fekve.

-Hát te? - kérdezte meglepetten a kislányt.

-Hiányoztál - mosolygott angyalian Zsófika.

Boróka majd elolvadt ennyi cukiságtól.

-Mindjárt jövök, és együtt lemegyünk vacsorázni, jó? - kapta fel a ruháit Boró, és visszament a mosdóba, felöltözni.

Vacsora után kiment egy kicsit a kertbe, hogy kiszellőztesse a fejét. Túl hosszú és fárasztó volt a mai nap, a legjobban azonban nem a fáradtság zavarta, hanem a nyomi kispap, akit - akárhogyan próbálkozott - nem sikerült kiverni a fejéből.

"Pedig még csak nem is helyes"- gondolta egy fűcsomót rugdosva a lány. "Miért gondolok mégis folyton rá? Nem is ismerem, tehát biztos nem a belső értékei miatt. Jaj, meg fogok bolundulni, ha sürgősen nem verem ki a fejemből. Még a végén vele is fogok álmodni, az pedig már tényleg végzetes lenne!"

-Hát te? Mi ez az elgondolkodó, kétségbeesett arc?

Boróka meglepetten nézett Bogira.

-Semmi, semmi, csak töprengtem.

-Micsoda választékos szóhasználat!

-Igyekszik az ember - kuncogott Boróka.

-Csak nem a kispapon jár az eszed? - kérdezte komolyan a nő.

Boróka elpirult. Hát ő meg honnan szedi ezt?

-Ne legyen lelkiismeret - furdalásod a dolog miatt, ez akárkivel előfordul.

"Félreértette!"- döbbent rá a lány. "Azt hiszi, hogy magamat ostorozom a szemezés miatt, pedig dehogy! Valami egészen más miatt vagyok ki.."

-Na, gyere be, lehült az idő!

Valóban, a nap időközben lement, puha szürkeségbe borítva a pár órája még fényben szikrázó tájat.